😂 Józsi bácsi állásinterjúja egy luxusétteremben
Józsi bácsi hetvennyolc éves volt, és egész életében azt vallotta, hogy az ember addig fiatal, amíg reggel fel tudja húzni a nadrágját segítség nélkül.
Egyetlen problémája volt.
Nyugdíjasként rettenetesen unatkozott.
A felesége, Ilonka néni már a falra mászott tőle.
– Józsi! Nem igaz, hogy egész nap itt ülsz, és engem ellenőrzöl!
– Nem ellenőrizlek, asszony! Csak figyelem a munkafolyamatokat!
– Akkor menj el dolgozni!
Józsi bácsi elgondolkodott.
– Tudod mit? Elmegyek!
Másnap az unokája megmutatott neki egy álláshirdetést.
„Elegáns luxusétterem tapasztalt munkatársat keres. Kiemelkedő fizetés, kulturált környezet.”
Józsi bácsi felcsillant szemmel nézte.
– Na, fiam! Ez nekem való!
– Papa, de hát te még soha nem dolgoztál étteremben!
– Negyven évig ettem, nem? Tapasztalatom az van!
Az unokája végül jelentkezett helyette az állásra.
Két nappal később Józsi bácsi megjelent a város legelegánsabb éttermében.
Öltönyt vett fel, nyakkendőt kötött, és még a bajuszát is megfésülte.
A bejáratnál egy fiatal pincér fogadta.
– Jó napot kívánok! Foglalása van?
– Nincs, fiam. De ha felvesznek, majd lesz!
A pincér zavartan pislogott.
– Állásinterjúra érkezett?
– Arra bizony! Hol a főnök?
Az étteremvezető, egy elegáns, negyvenes férfi, hamarosan megjelent.
– Üdvözlöm! Én vagyok az igazgató. Kérem, fáradjon be!
Józsi bácsi leült egy bőrfotelbe.
Körülnézett.
– Szép hely! Csak azt nem értem, miért olyan kicsik az adagok a tányérokon!
Az igazgató elmosolyodott.
– Nálunk a minőség fontosabb a mennyiségnél.
– Értem. Akkor itt a vendég jóllakás helyett művelődik!
Az igazgató megköszörülte a torkát.
– Nos, József úr, beszéljünk a tapasztalatairól!
– Kérdezzen nyugodtan!
– Dolgozott már vendéglátásban?
– Hogyne! Harminc évig minden disznóvágáson én voltam a fő kóstoló!
– Értem. És tud tálalni?
– Persze! Egyszerre három tányért is kiviszek, ha nem forró a leves!
– Ismeri a francia konyhát?
– Személyesen nem. De a szomszédomnak van egy francia bulldogja!
Az igazgató mély levegőt vett.
– Nézzük inkább a gyakorlati tudását!
Bevezette Józsi bácsit az étterembe, ahol egy elegánsan megterített asztal állt.
– Tegyük fel, hogy egy vendég rendel egy bélszínt, közepesen átsütve. Mit mond neki?
– Azt, hogy jó választás, de krumplit is kérjen hozzá, mert különben éhes marad!
– És ha a vendég panaszkodik, hogy hideg az étele?
– Megkérdezem, miért nem ette meg, amikor még meleg volt!
Az igazgató szemöldöke felszaladt.
– József úr, nálunk rendkívül fontos az udvariasság!
– Nálam is! Én mindig megkérdezem az asszonyt, hogy kér-e még, mielőtt megeszem a maradékot!
Ekkor az igazgató úgy döntött, kipróbálja az öreget egy valódi vendégnél.
Éppen egy elegáns hölgy érkezett, aki gyakran panaszkodott minden apróság miatt.
– József úr, kérem, szolgálja ki azt az asztalt!
Józsi bácsi odalépett.
– Kezét csókolom! Mit hozhatok?
– Egy ásványvizet kérek, de csak szobahőmérsékleten!
– Rendben. Melyik szobából?
A hölgy meghökkent.
– Tessék?!
– Mert itt van vagy hat terem. Nem mindegy, melyiknek a hőmérsékletét szeretné!
A nő először döbbenten nézett rá, aztán hangosan felnevetett.
– Maga nagyon vicces!
– Nem, asszonyom! Csak alapos!
A hölgy végül rendelt egy salátát.
Amikor kihozták, megkérdezte:
– Ez biztosan friss?
Józsi bácsi közelebb hajolt.
– Asszonyom, én még reggel láttam, amikor a szakács kergette a kertben!
A nő annyira nevetett, hogy majdnem leejtette a villáját.
Az igazgató a terem végéből figyelte az eseményeket.
Nem akart hinni a szemének.
A hölgy, aki rendszerint háromszor küldte vissza az ételt, most elégedetten vacsorázott.
Ráadásul távozáskor hatalmas borravalót hagyott.
Az igazgató azonnal magához hívta Józsi bácsit.
– József úr! Azt hiszem, megtaláltuk a megfelelő embert!
– Na végre! Akkor mennyi a fizetés?
– Kezdésnek havi négyszázezer forint.
Józsi bácsi elgondolkodott.
– És enni adnak?
– Természetesen! Napi egyszeri személyzeti étkezés jár.
– Reggeli?
– Nem.
– Vacsora?
– Nem.
– Akkor csak ebéd?
– Igen.
Józsi bácsi felállt.
– Hát akkor ebből nem lesz semmi!
Az igazgató elképedt.
– Miért? Kevés a fizetés?
– Nem, fiam! De én azért jöttem dolgozni, hogy ne kelljen otthon hallgatnom az asszonyt!
– És?
– Ha csak ebédet kapok, reggel és este ugyanúgy haza kell mennem!
Az igazgató nevetésben tört ki.
– József úr, maga holnap kezd!
Józsi bácsi elégedetten indult haza.
Amikor belépett az ajtón, Ilonka néni rögtön megkérdezte:
– Na, Józsi! Felvettek?
– Fel bizony!
– És mit fogsz csinálni?
– Vendégeket szórakoztatok egy luxusétteremben!
Ilonka néni letette a fakanalat.
– Akkor én is jelentkezem!
– Minek, asszony?!
– Mert ha neked fizetnek azért, hogy egész nap hülyeségeket beszélsz, én milliomos leszek azért, hogy hallgatlak!
Ez a történet kitalált, szórakoztató célból készült.
