😂 A férjem egy napra beállt piaci árusnak, és délre már az egész piac vele veszekedett!
A férjem, Laci, mindig azt állította, hogy a piaci árusoknak van a legkönnyebb dolguk a világon.
– Kiülnek reggel, kirakják a paradicsomot, beszedik a pénzt, aztán délben hazamennek! Ezt még csukott szemmel is meg tudnám csinálni!
Én ilyenkor csak mosolyogtam.
Tizenöt éve vagyunk házasok, és pontosan tudom, hogy Laci még egy bevásárlólistával is képes összeveszni.
Aztán egy pénteken felhívta a sógorom, Pista, aki zöldségesként dolgozott a piacon.
– Laci, holnap be tudnál ugrani helyettem? Családi programom lesz, de a standot nem hagyhatom zárva!
Laci szeme felcsillant.
– Persze! Végre egy nap, amikor nyugodtan megkeresem a vacsorára valót!
Másnap reggel hatkor már ott állt a piacon.
Pista mindent gondosan előkészített. Kiírta az árakat, megmutatta a mérleget, és háromszor elmagyarázta, hogy a krumplit nem szabad összekeverni a batátával.
Laci magabiztosan legyintett.
– Menj már, Pista! Nem atomreaktort kezelek, hanem répát árulok!
Az első vásárló egy idős néni volt.
– Fiatalember, szép ez a paradicsom?
– Gyönyörű, mama! Ha még szebb lenne, szépségversenyre nevezném!
– És édes?
– Hát, meg nem kóstoltam, de panaszt még nem tett!
A néni vett két kilót.
Laci elégedetten vigyorgott.
– Na, így kell ezt csinálni!
A baj a második vásárlónál kezdődött.
Egy férfi odalépett a standhoz.
– Kérek három kiló krumplit!
Laci kimérte.
– Ezerkétszáz forint!
– Tegnap még kilencszáz volt!
– Tegnap én is fiatalabb voltam, mégsem reklamálok!
A férfi megsértődött, és átment a szomszéd standhoz.
Ott hangosan elmesélte, milyen szemtelen az új zöldséges.
Tíz perc múlva megérkezett egy asszony.
– Van friss petrezselyme?
– Van!
– És a gyökere?
– Az is!
– Melyik a szebb?
– Asszonyom, én zöldséget árulok, nem szépségkirálynőt választok!
Az asszony letette a kosarát.
– Maga mindig ilyen udvariatlan?
– Nem, csak szombatonként!
Fél kilenckor Laci már három vásárlóval és két szomszédos árussal veszekedett.
Aztán megjelent Margit néni, az anyósom.
– Lacikám! Hallom, ma te vagy a piacon! Adjál nekem öt kiló krumplit, de szépet!
Laci megkönnyebbült.
– Végre egy ismerős! Tessék, anya!
Margit néni alaposan átvizsgálta a zsákot.
– Ez nem jó! Ez túl apró! Ez meg zöld! Ez meg olyan, mintha már tavaly is öreg lett volna!
– Anya, a krumplit meg akarod enni, vagy örökbe fogadni?!
– Ne feleselj, kisfiam! Inkább adjál kedvezményt!
– Milyen kedvezményt?
– Családit!
– Anya, te tegnap nálunk ebédeltél, és elvitted a maradék rántott húst is!
– Na látod! Milyen jó vásárlód vagyok!
Laci végül ingyen odaadta neki a krumplit, csak hogy megszabaduljon tőle.
Tíz órára azonban újabb botrány tört ki.
Laci ugyanis úgy döntött, hogy fellendíti a forgalmat.
Egy hatalmas kartonlapra kiírta:
„AKCIÓ! MINDEN MÁSODIK VÁSÁRLÓ AJÁNDÉKOT KAP!”
Öt percen belül sor állt a stand előtt.
Az első vásárló kapott egy fej hagymát.
A második egy csokor petrezselymet.
A harmadik semmit.
– Elnézést! Én miért nem kapok ajándékot?
– Mert maga a harmadik!
– De a táblán az áll, hogy minden második vásárló!
– Pontosan! Maga pedig nem a második!
– Akkor az előző hölgy miért kapott?
– Mert ő volt a második!
– És az első miért kapott?!
Laci elgondolkodott.
– Mert ő volt az első, és meg akartam lepni!
A sorban állók egyszerre kezdtek reklamálni.
A szomszéd zöldséges átkiabált:
– Laci! Vedd már le azt a táblát, mert nálam is az ajándékot keresik!
Laci mérgesen leszedte.
– Ennyi hálátlan embert! Az ember adni akar valamit, ezek meg még számolnak is!
Délben megérkeztem, hogy megnézzem, hogyan boldogul a férjem.
Laci a stand mögött ült, vörös fejjel.
Előtte egy félbevágott görögdinnye, mellette három reklamáló néni, a szomszéd árus pedig éppen a piacfelügyelőt hívta.
– Laci! Mi történt itt?!
– Semmi különös! Csak kiderült, hogy az emberek nem tudnak vásárolni!
– És miért van félbevágva a dinnye?
– Mert egy nő fél dinnyét kért!
– És a másik felével mi lesz?
– Azt majd eladom annak, aki a másik felét kéri!
Ekkor megszólalt mögöttünk Margit néni.
– Lacikám, én szóltam Pistának, hogy ne bízza rád a boltot!
Laci felháborodott.
– Anya! Te meg mit keresel már megint itt?!
– Visszahoztam a krumplit!
– Miért?!
– Mert otthon rájöttem, hogy inkább paprikás krumplit főzök!
– AHHOZ PONT KRUMPLI KELL!
Margit néni nyugodtan bólintott.
– Tudom, kisfiam. De ahhoz kolbász is kellene. Gondoltam, hátha azt is árulsz!
Délután egykor Pista visszaért a piacra.
Körülnézett a standon, aztán megkérdezte:
– Laci, mennyi lett a bevétel?
– Harmincnyolcezer forint!
Pista elégedetten füttyentett.
– Az nem rossz! És mennyi árut adtál el?
– Hát… azt még nem számoltam össze.
– És miért van tele a pénztár idegen apróval?
– Mert a szomszéd árus kölcsönkért tőlem egy ezrest, én meg felváltottam neki!
Pista ekkor észrevette az üres krumplisrekeszt.
– Te, Laci! Hová lett az a húsz kiló krumpli?
– Eladtam!
– Mennyiért?
– Hát… egy részét ingyen adtam anyámnak, a többit meg akciósan.
Pista lassan leült.
– Laci, tudod, mennyi hasznom lett ma?
– Mennyi?
– Mínusz tizenkétezer!
Laci vállat vont.
– Na látod, Pista! Én megmondtam, hogy nehéz manapság a kereskedelem!
Hazafelé megkérdeztem tőle:
– Na, drágám, holnap is mennél piacozni?
Laci komolyan rám nézett.
– Soha többé! Inkább elmegyek ügyfélszolgálatra dolgozni. Ott legalább nem kell krumplival foglalkozni!
Erre megszólalt Margit néni a hátsó ülésről:
– Remek ötlet, kisfiam! Én leszek az első ügyfeled!
Laci azóta inkább otthon termeszti a paradicsomot.
Igaz, a múlt héten még a locsolókannával is összeveszett.
A történet kitalált, kizárólag szórakoztatási céllal készült.
