Két karika az ujjaknak, középen forgópont, hosszúkás fémszár – első pillantásra nincs min gondolkodni: ez bizonyára egy régi olló.
Csakhogy van rajta valami, ami egyáltalán nem illik egy hétköznapi vágóeszközre.
Az egyik pengén egy furcsa, dobozszerű rész található. Egyes régi darabok egészen egyszerűek, másokat viszont díszesre készítettek, ezért ma akár különleges szabóollónak vagy valamilyen régi kézműves szerszámnak is nézhetnénk őket.
Pedig egészen más feladatuk volt.
Akkor kellett, amikor még gyertyával világítottak
A megfejtéshez vissza kell mennünk abba az időbe, amikor az otthonok esti világításának egyik fontos eszköze a gyertya volt.
A régebbi gyertyák kanóca használat közben nem mindig viselkedett úgy, mint a modernebb változatoké. A kanóc elszenesedett, a vége meghosszabbodhatott, és emiatt a gyertya füstölhetett, kormozhatott vagy egyenetlenebbül éghetett.
Időnként tehát meg kellett rövidíteni a kanócot.
De hogyan lehetett ezt úgy megoldani, hogy az izzó, elszenesedett darab ne essen az asztalra vagy a földre?
Erre találták ki ezt a különös eszközt.
Ez egy gyertyakoppantó olló
Az ollószerű szerkezetet a gyertya kanócának igazítására, elszenesedett végének levágására használták.
A különös kis doboz vagy rekesz sem dísz volt.
Úgy alakították ki, hogy a levágott kanócdarab ne egyszerűen leessen, hanem az eszköz felfogja. Így a forró, parázsló maradványt biztonságosabban el lehetett távolítani.
Vagyis az eszköz valóban vágott, csak éppen nem papírt, textilt vagy hajat.
A gyertya megfelelő égéséről gondoskodott.
Miért volt erre szükség?
Ma meggyújtunk egy gyertyát, és többnyire nem kell különösebb figyelmet fordítanunk a kanóc folyamatos igazítására.
Régen azonban a gyertyák és kanócok kialakítása eltérhetett a maitól. Ha a kanóc vége túlságosan hosszú vagy elszenesedett lett, az ronthatta az égést, növelhette a füstölést és a koromképződést.
A rendszeres „koppantás” ezért a gyertyahasználat természetes velejárója lehetett.
Innen ered a tárgy magyar elnevezése is: gyertyakoppantó, illetve gyertyakoppantó olló.
Az egyszerűtől a díszesig
Nem minden darab nézett ki egyformán.
Készültek egyszerűbb, mindennapi használatra szánt változatok, de találkozhatunk kifejezetten díszes példányokkal is. A módosabb háztartások számára készített darabokon ornamentika és finomabb fémmegmunkálás is megjelenhetett.
A funkció azonban lényegében ugyanaz maradt: a gyertya kanócának levágása és a levágott rész felfogása.
Sokszor éppen a kis fémdoboz miatt olyan rejtélyes a tárgy a mai szem számára.
A villanyvilágítás lassan feleslegessé tette
Ahogy a világítás technikája fejlődött, és a petróleumlámpák, majd az elektromos világítás egyre szélesebb körben elterjedt, az ilyen speciális gyertyaeszközök jelentősége is csökkent.
Egy olyan hétköznapi tárgyból, amelynek funkcióját egykor külön magyarázat nélkül értették, mára könnyen múzeumi vagy régiségpiaci rejtély lett.
És éppen ezért érdekes ma kézbe venni egyet.
A formája még mindig azt mondja: olló.
A furcsa kis doboz azonban elárulja, hogy nem egy hétköznapi ollóval van dolgunk.
Te rájöttél volna a kép alapján, hogy gyertyához használták? Esetleg láttál már ilyen régi gyertyakoppantót?
Jogi megjegyzés: A cikk ismeretterjesztő céllal készült. A történelmi használati tárgyak elnevezése, kialakítása és működése korszakonként, területenként és az adott tárgy változatától függően eltérhetett.
