😂 A pizzafutár harmadszor csengetett vissza – végül bevallotta, miért nem akar elmenni

Semmi különös. Egy sonkás-gombásat kértem, mert nem volt kedvem főzni.

Negyven perc múlva csengettek.

Az ajtóban egy húsz év körüli pizzafutár állt, kezében a dobozzal.

– Jó estét! Sonkás-gombás?

– Igen.

Kifizettem, átvettem, elköszöntünk.

Becsuktam az ajtót.

Leültem, felnyitottam a dobozt, és már éppen kivettem volna az első szeletet, amikor újra megszólalt a csengő.

Ugyanaz a futár állt ott.

– Elnézést… nem maradt itt véletlenül a telefonom?

– Nálam?

– Hát… igen.

– Két perce álltál az ajtóban.

– Tudom.

– És elő sem vetted a telefonodat.

A fiú elgondolkodott.

– Jogos.

Megtapogatta a zsebét.

– Ja, itt van.

– Remek.

Becsuktam az ajtót.

Visszaültem.

Megfogtam a pizzát.

CSENGŐ.

Lassan letettem a szeletet.

Kinyitottam az ajtót.

Megint ő.

– Most mi maradt itt?

– Semmi.

– Akkor?

– Csak azt szeretném megkérdezni… biztos sonkás-gombásat rendelt?

Ránéztem a kezemben lévő pizzára.

– Igen.

– És ezt kapta?

– Igen.

– Akkor jó.

– Ennek örülök.

– Én is.

Álltunk egymással szemben.

– Szeretnél még valamit?

– Nem.

– Akkor szia.

– Szia.

Becsuktam az ajtót.

Ezúttal nem mentem vissza az asztalhoz.

Ott maradtam az előszobában.

Vártam.

Öt másodperc.

Tíz.

Húsz.

Semmi.

– Na végre – mondtam.

Elindultam.

CSENGŐ.

Visszafordultam.

Kinyitottam az ajtót.

Természetesen ő volt.

– Na jó! – mondtam. – Ez már a harmadik. Mit akarsz?

A fiú zavartan nézett a lábtörlőre.

– Igazából… lenne egy kis problémám.

– Sejtettem.

– Nem nagyon akarok még lemenni.

– Miért?

– Mert lent áll egy bácsi.

– És?

– Mérges rám.

– Mit csináltál?

– Semmit.

– Akkor miért mérges?

– Amikor feljöttem, megkérdezte, melyik emeletre viszem a pizzát.

– És?

– Mondtam, hogy a harmadikra.

– Ebben mi a baj?

– Azt mondta, ő is a harmadikon lakik, és biztos hozzá viszem.

– De hozzám hoztad.

– Igen.

– Akkor mondd meg neki, hogy nem az övé.

A fiú nagyot sóhajtott.

– Megmondtam.

– És?

– Azt mondta, ő húsz perce vár egy pizzára, tehát ami ebbe a házba érkezik, az jelenleg az övé.

Elkezdtem nevetni.

– És ezért bújkálsz az ajtóm előtt?

– Nem csak ezért.

– Hanem?

– Amikor először lementem, ott állt a lift előtt.

– Másodszor?

– A lépcsőn várt.

– És most?

A fiú óvatosan kihajolt a folyosóra.

– Most a bejárati ajtónál áll.

Ebben a pillanatban lentről felhallatszott egy férfihang:

– FIATALember! LÁTOM A DOBOZT A MOTORON!

A futár elsápadt.

– Na, ő az.

Én már a falnak dőlve nevettem.

– De hát a motorodon biztos van másik pizza is.

– Pont ez a baj.

– Mi?

– Van.

– Akkor add oda neki!

– Nem lehet.

– Miért?

A futár elővette a telefonját, megnézte a következő címet, majd rám nézett.

– Mert az övé tényleg nálam van.

Pár másodpercig csak néztem.

– Várj. Tehát a bácsi húsz perce várja a pizzáját…

– Igen.

– A pizzája ott van a motorodon…

– Igen.

– Te pedig háromszor visszajöttél hozzám, mert félsz levinni neki?

A fiú bólintott.

– Most már harminc perce vár.

Lentről újra felhallatszott:

– FIATALember!

A futár összerezzent.

– Most már harmincegy.

Végül megsajnáltam.

– Gyere. Lekísérlek.

– Tényleg?

– Persze.

Elindultunk lefelé.

A földszinten ott állt a bácsi összefont karral.

Amikor meglátta a futárt, ránézett az órájára.

– Na végre! Hol volt?

A fiú rám mutatott.

– A hölgy… nagyon nehezen döntötte el, kér-e borravalót vissza.

Megálltam a lépcsőn.

– TESSÉK?!

A futár már rohant a motorhoz.

A bácsi rám nézett.

Én a futár után.

– Te kis…

Öt perc múlva újra csengettek.

Kinyitottam az ajtót.

A bácsi állt ott egy pizzásdobozzal.

– Ne haragudjon – mondta. – A fiú véletlenül az én pizzám mellé adta a fokhagymás szószát.

– És?

– Gondoltam, magáé.

– Nem az enyém.

A bácsi elgondolkodott.

– Akkor leviszem neki.

Ránéztem.

– Szerintem inkább tartsa meg.

– Miért?

– Mert ha még egyszer visszajön, én költözöm el.

A bácsi bólintott.

– Érthető.

Aztán belenézett a lakásba, meglátta az asztalon a pizzámat, és felcsillant a szeme.

– Az sonkás-gombás?

– Igen.

– Na, akkor mégis jó helyen járok. Én is olyat rendeltem.

Becsuktam az ajtót.

Aznap este a pizzámat hidegen ettem meg.

De legalább megtanultam valamit:

ha a pizzafutár egyszer visszacsönget, lehet, hogy tényleg elfelejtett valamit.

Ha kétszer, akkor valami baj van.

Ha pedig harmadszor is…

ne nyisd ki.