😂 A piaci krumpliárus véletlenül egy divatbemutató kifutóján kötött ki!
Józsi bácsi harmincöt éve árult krumplit a piacon, és három dologhoz értett igazán.
A burgonyához, az alkudozáshoz és ahhoz, hogyan lehet valakit öt perc alatt meggyőzni arról, hogy tíz kiló krumplira van szüksége, amikor eredetileg csak petrezselyemért jött.
A divathoz viszont annyit értett, mint a tyúk a repülőgép-vezetéshez.
Egyszer az unokája megkérdezte tőle:
– Papa, szerinted mi az a slim fit?
– Valami újfajta krumplibogár?
– Nem, papa! Szűk szabású nadrág!
– Akkor engem azzal ne zaklass! Nekem a nadrág akkor jó, ha ebéd után is be tudom gombolni!
Józsi bácsi minden csütörtökön ugyanabban a barna mellényben, kockás ingben és kopott sapkában jelent meg a piacon.
Csakhogy egy csütörtökön a piac melletti rendezvénycsarnokban országos divatbemutatót rendeztek.
Luxusautók, elegáns vendégek, fotósok és olyan vékony modellek érkeztek, akiket Józsi bácsi legszívesebben azonnal megetetett volna egy tányér paprikás krumplival.
Délelőtt tízkor éppen két zsák burgonyát cipelt a raktár felé, amikor egy fekete ruhás nő rohant oda hozzá.
– Végre megvan! Magát keressük mindenhol!
Józsi bácsi megtorpant.
– Engem? Asszonyom, én nem tartozom senkinek!
– Gyorsan jöjjön! Már mindenki magára vár!
– De hát a krumplim!
– Azt is hozza! Tökéletes lesz a koncepcióhoz!
Józsi bácsi megvakarta a fejét.
– Miféle koncepció? Ez rózsakrumpli, nem koncepció!
A nő azonban már húzta is befelé.
Odabent akkora felfordulás fogadta, hogy azt hitte, valami lakodalomra készülnek, ahol elfelejtettek főzni.
Az egyik sarokban egy férfi aranyszínű zakóban állt.
A másikban egy modell olyan nadrágot viselt, amelyen több lyuk volt, mint Józsi bácsi régi kerítésén.
– Te jó ég! – kiáltott fel az öreg. – Ezeket kirabolták?!
A szervezőnő hátra sem nézett.
– Ez a legújabb divat!
– Akkor nálunk a faluban a madárijesztő már húsz éve divatdiktátor!
Ekkor megjelent a divattervező, egy magas, szemüveges férfi.
Végigmérte Józsi bácsit.
A barna mellényt.
A kockás inget.
A gumicsizmát.
A két zsák krumplit.
Majd elragadtatva összecsapta a kezét.
– ZSENIÁLIS!
Józsi bácsi megijedt.
– Mi történt? Kicsírázott valamelyik?!
– Ez az! Ez az igazi vidéki természetesség!
– Hát persze! A krumpli nem műanyagból van!
– Imádom ezt a rusztikus megjelenést!
– A mellényemet? Harminc éve hordom!
– Fantasztikus! Vintage!
– Nem, kérem, Józsi. Kovács Józsi!
A tervező a homlokához kapott.
– Micsoda humor! Maga tökéletes lesz a bemutató zárására!
Józsi bácsi ekkor kezdett gyanakodni.
– Mondja, főnök, maguk itt egyáltalán vesznek krumplit?
– Természetesen! Mindent kifizetünk!
– Na, akkor beszélhetünk!
Tíz perccel később Józsi bácsi ott állt a kifutó mögött.
A szervezőnő megigazította a sapkáját.
– Figyeljen! Amikor elindul a zene, magabiztosan végigsétál a kifutón, a végén megáll, megfordul, és visszajön!
– Ennyi?
– Ennyi!
– És ezért fizetnek?
– Igen!
Józsi bácsi hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Én harmincöt éve ingyen járkálok a piacon! Ezt hamarabb is mondhatták volna!
Ekkor felhangzott a zene.
A reflektorok kigyulladtak.
A közönség elcsendesedett.
Józsi bácsi pedig kilépett a kifutóra.
Bal vállán egy zsák krumpli.
Jobb kezében egy másik.
A fején a régi sapka.
A lábán a sáros gumicsizma.
A nézők először megdöbbentek.
Aztán valaki tapsolni kezdett.
Majd az egész terem.
Józsi bácsi elégedetten vigyorgott.
– Na, ezek legalább tudják értékelni a jó burgonyát!
A kifutó végén megállt.
Letette a zsákot.
És megszólalt:
– Hölgyeim, uraim! A rózsakrumpli kilója négyszáz, de tíz kiló fölött adok engedményt!
A közönség nevetésben tört ki.
A fotósok megőrültek.
A divattervező a kulisszák mögött majdnem elájult a boldogságtól.
– EZ HIHETETLEN! INTERAKTÍV PERFORMANSZ!
Józsi bácsi nem értette, mit kiabálnak, de azért folytatta.
– Van még sárga is! Az főzni jobb, a rózsa meg sütni!
Az első sorban ülő elegáns hölgy felemelte a kezét.
– Elnézést! Az a mellény milyen márka?
Józsi bácsi lenézett magára.
– Ez? A szomszéd Mariska varrta, amikor még élt a férje!
– És mennyibe kerül?
– Hát asszonyom, ezt nem adom! Ebben van a személyim!
A közönség újra nevetett.
Ekkor egy másik vendég megkérdezte:
– És a csizma? Az melyik kollekció?
– Ez? Tavaly vettem a gazdaboltban!
– Mennyibe került?
– Hatezer-nyolcszáz!
A nő döbbenten nézett rá.
– Csak ennyi?!
– Hát ha sokallja, menjen mezítláb!
A terem hangos nevetésben tört ki.
A divattervező már a könnyeit törölgette.
– Micsoda természetes színpadi jelenlét!
Józsi bácsi közben észrevette, hogy az egyik modell a kifutó szélén áll, és a magas sarkú cipőjével küszködik.
– Kislányom! Abban akarsz járni?!
– Igen, ez a legújabb kollekció!
– Hát a mi falunkban ilyet csak a gólya hordana, ha ünneplőbe öltözne!
A modell elnevette magát.
Csakhogy a következő pillanatban Józsi bácsi véletlenül megbotlott a kifutó szélén.
Az egyik krumpliszsák kiszakadt.
Harminc szem burgonya gurult szét a színpadon.
A közönség felhördült.
A szervezőnő sikított.
A divattervező viszont felugrott.
– FANTASZTIKUS! A TERMÉSZET VISSZAFOGLALJA A DIVATOT!
Józsi bácsi négykézlábra ereszkedett, és elkezdte összeszedni a krumplikat.
– Hát ezt nem hiszem el! Most gurul el a fél napi bevételem!
A fotósok közben megállás nélkül fényképezték.
Az egyik modell segíteni akart neki, de a magas sarkú cipőjében megcsúszott egy burgonyán.
Józsi bácsi az utolsó pillanatban elkapta.
– Látod, lányom! Mondtam, hogy gumicsizmában kell dolgozni!
A közönség állva tapsolt.
A bemutató végén a divattervező odarohant hozzá.
– Uram! Maga ma történelmet írt!
– Én? Hát én csak krumplit akartam eladni!
– Ez volt az év legmerészebb divatbemutatója!
– Na, annak örülök. De a zsákomat ki fizeti ki?
A tervező elővett egy borítékot.
– Tessék! Ötvenezer forint a fellépésért!
Józsi bácsi belenézett.
Aztán még egyszer.
– ÖTVENEZER?!
– Igen!
– Azért, mert végigsétáltam két zsák krumplival?!
– Pontosan!
Józsi bácsi hosszasan hallgatott.
Majd komolyan megkérdezte:
– És ha hozok egy láda hagymát is, az mennyit ér?
A divattervező felnevetett.
– Maga egy igazi művész!
– Nem, fiam! Én krumpliárus vagyok. Csak úgy látom, rossz helyen árulok!
Másnap reggel Józsi bácsi visszatért a piacra.
A többi árus már izgatottan várta.
– Józsi! Láttunk a tévében!
– Tényleg?
– Azt mondták, te vagy az új vidéki divatikon!
Józsi bácsi büszkén kihúzta magát.
– Hát, gyerekek, úgy látszik, van tehetségem!
A szomszéd standnál álló uborkaárus odaszólt:
– Józsi! Akkor most már nem is árulsz krumplit?
– Dehogynem!
– És mi lesz a divatkarriereddel?
Józsi bácsi megigazította a sapkáját.
– Azt még átgondolom!
Ekkor megjelent egy elegáns férfi, kezében fényképezőgéppel.
– Kovács Józsefet keresem! Egy híres divatmagazin fotósa vagyok!
Józsi bácsi előrelépett.
– Én vagyok!
– Szeretnénk magát a címlapunkra!
– Engem?!
– Igen! Ugyanabban a ruhában, amit tegnap viselt!
Józsi bácsi elgondolkodott.
– Jó, de a gumicsizmát előbb lemosom!
– Szó sem lehet róla! Pont a sár adja a karakterét!
Az öreg erre levette a sapkáját, megvakarta a fejét, majd odafordult az uborkaárushoz.
– Te, Sanyi! Harmincöt éve veszekszik velem a piacfelügyelő, hogy sáros csizmával ne menjek be az irodájába!
– Na és?
– Most meg ötvenezerért könyörögnek, hogy ne mossam le!
Sanyi a hasát fogta a nevetéstől.
Józsi bácsi pedig kitett egy új táblát a standjára:
„KOVÁCS JÓZSEF – KRUMPLIÁRUS ÉS NEMZETKÖZI DIVATMODELL.”
Alá kisebb betűkkel odaírta:
„A krumpli továbbra is kilóra megy. A gumicsizmát csak kifutóra adom bérbe!” 😂
Megjegyzés: A történet teljes egészében kitalált, humoros, szórakoztató tartalom.
