
đ A szakaszvezetĆ elvitte az anyĂłsĂĄt egy katonai gyakorlatra!
Laci szakaszvezetĆ tizenöt Ă©ve szolgĂĄlt a hadseregben, Ă©s bĂŒszkĂ©n ĂĄllĂtotta, hogy Ćt semmivel sem lehet kizökkenteni a nyugalmĂĄbĂłl.
A felesĂ©ge szerint ez csak azĂ©rt volt Ăgy, mert a hadseregben mĂ©g soha nem talĂĄlkozott az anyĂłsĂĄval.
Margit nĂ©ni hetvenhĂĄrom Ă©ves volt, Ă©s olyan termĂ©szetessĂ©ggel osztogatta az utasĂtĂĄsokat, mintha az egĂ©sz orszĂĄg az Ć parancsnoksĂĄga alĂĄ tartozna.
Egyik vasårnap ebéd közben Laci mesélni kezdett.
â Holnap nagy katonai gyakorlat lesz nĂĄlunk!
â MifĂ©le gyakorlat? â kĂ©rdezte Margit nĂ©ni.
â AkadĂĄlypĂĄlya, tĂĄjĂ©kozĂłdĂĄs, csapatmunka, fegyelem!
â Na, akkor rĂĄm is szĂŒksĂ©g lesz!
Laci majdnem fĂ©lrenyelte a hĂșslevest.
â MagĂĄra, mama?!
â Persze! A mĂșlt hĂ©ten is hĂĄrom perc alatt rendet csinĂĄltam a piacon, amikor összeveszett kĂ©t kofĂĄsasszony!
â Mama, ez katonai gyakorlat!
â AnnĂĄl jobb! Ott legalĂĄbb van, aki szĂłt fogad!
Laci nevetve megjegyezte:
â Jöjjön csak, mama! Majd meglĂĄtjuk, meddig bĂrja!
Måsnap reggel Margit néni hét órakor megjelent a laktanya kapujåban.
KĂ©nyelmes cipĆben, virĂĄgos kendĆben, kezĂ©ben egy hatalmas szatyorral.
Az ĆrsĂ©gben ĂĄllĂł katona tisztelgett.
â JĂł reggelt! Kit keres?
â A vejemet!
â Neve?
â Laci!
â Teljes neve?
â Itthon ĂĄltalĂĄban csak azt mondjuk neki, hogy âazonnal gyere ideâ!
A katona tanåcstalanul nézett rå.
VĂ©gĂŒl Laci megĂ©rkezett.
â Mama! Mi van abban a szatyorban?
â Szendvics, pogĂĄcsa, savanyĂș uborka meg egy kis sĂŒtemĂ©ny!
â De hĂĄt itt kapunk ellĂĄtĂĄst!
â LĂĄttam Ă©n mĂĄr katonai kosztot a tĂ©vĂ©ben! Nem bĂzom a vĂ©letlenre!
A gyakorlótéren harminc katona ållt vigyåzzban.
Laci harsĂĄny hangon kiĂĄltott:
â SZAKASZ! VIGYĂZZ!
Margit néni összerezzent.
â LacikĂĄm, ne ordĂts mĂĄr! Itt ĂĄllnak elĆtted, nem a szomszĂ©d faluban!
Néhåny katona elfojtotta a nevetését.
â Mama, itt Ă©n vagyok a parancsnok!
â Tudom, kisfiam! Otthon is mindig ezt mondod, mielĆtt a lĂĄnyom elkĂŒld mosogatni!
A sor végén valaki hangosan felköhögött, hogy ne nevessen.
Laci gyorsan elkezdte a gyakorlatot.
â ElsĆ feladat! TĂz fekvĆtĂĄmasz!
A katonåk azonnal a földre ereszkedtek.
Margit nĂ©ni döbbenten nĂ©zte Ćket.
â Laci! MiĂ©rt fekteted le ezeket a fiĂșkat a hideg földre?!
â Mama, ez erĆnlĂ©ti gyakorlat!
â Akkor legalĂĄbb adj alĂĄjuk valamit! MegfĂĄznak!
â Mama, kĂ©rem, ne szĂłljon bele!
â JĂłl van, jĂłl van! Csak aztĂĄn ne csodĂĄlkozz, ha mindegyik köhögni fog!
A következĆ feladat az akadĂĄlypĂĄlya volt.
Laci a katonåk elé ållt.
â Aki utolsĂłnak Ă©r cĂ©lba, az takarĂtja ki a raktĂĄrt!
Margit néni felkapta a fejét.
â Micsoda?!
â Mi a baj, mama?
â Az, hogy nĂĄlatok csak az takarĂt, aki lassan fut?!
â Igen, ez a bĂŒntetĂ©s!
â Na, ezĂ©rt nĂ©z ki Ăgy a raktĂĄr! NĂĄlam mindenki takarĂtana, aztĂĄn mehetne futkĂĄrozni!
A katonåk mår a könnyeiket törölgették.
Ekkor megjelent az ezredes.
â Mi folyik itt, szakaszvezetĆ?!
Laci kihĂșzta magĂĄt.
â Ezredes Ășr! CsalĂĄdi lĂĄtogatĂłnk van!
Az ezredes Margit nénihez fordult.
â Ăs ön hogy talĂĄlja a kikĂ©pzĂ©st?
â HĂĄt, aranyoskĂĄm, lenne min javĂtani!
Az ezredes felvonta a szemöldökét.
â PĂ©ldĂĄul?
â Ezek a fiĂșk reggel Ăłta futnak, mĂĄsznak, ugrĂĄlnak, de egyetlenegy sem kĂ©rdezte meg, hogy segĂthet-e elmosogatni!
Az ezredesbĆl kitört a nevetĂ©s.
â SzakaszvezetĆ! Azt hiszem, az anyĂłsa kemĂ©nyebb kikĂ©pzĆ lenne, mint maga!
Laci keservesen felsĂłhajtott.
â Ezredes Ășr, Ă©n ezt otthon mĂĄr tizenöt Ă©ve tapasztalom!
Az ezredes tréfåsan Margit nénihez fordult.
â Asszonyom, volna kedve egy ĂłrĂĄra ĂĄtvenni a szakaszt?
Margit néni szeme felcsillant.
â Egy ĂłrĂĄra?! Nekem hĂșsz perc is elĂ©g!
Laci tiltakozni prĂłbĂĄlt, de mĂĄr kĂ©sĆ volt.
Margit néni a katonåk elé ållt.
â FiĂșk! Mindenki sorakozĂł!
Harminc katona azonnal vigyĂĄzzba vĂĄgta magĂĄt.
â ElĆször rendet rakunk a raktĂĄrban, utĂĄna megesszĂŒk a pogĂĄcsĂĄt! Aki vĂ©gzett, az kap sĂŒtemĂ©nyt is!
HĂșsz perc mĂșlva a raktĂĄr ragyogott, a katonĂĄk jĂłllaktak, Ă©s mĂ©g a szĂ©keket is szĂ©pen betoltĂĄk az asztal alĂĄ.
Az ezredes döbbenten nézte az eredményt.
â SzakaszvezetĆ! Ilyen fegyelmet mĂ©g Ă©letemben nem lĂĄttam!
Laci bĂŒszkĂ©n kihĂșzta magĂĄt.
â Köszönöm, ezredes Ășr!
â Ne nekem köszönje! HolnaptĂłl az anyĂłsa vezeti a reggeli sorakozĂłt!
Laci elsĂĄpadt.
â De ezredes Ășr! Akkor Ă©n mit fogok csinĂĄlni?!
Margit néni azonnal råvågta:
â Te, LacikĂĄm? HazamĂ©sz, Ă©s vĂ©gre megjavĂtod azt a csöpögĆ csapot! HĂĄrom hĂłnapja vĂĄrok rĂĄ!
Az ezredes akkorĂĄt nevetett, hogy le kellett ĂŒlnie.
Laci pedig aznap este Ă©letĂ©ben elĆször önkĂ©nt vĂĄllalta a hĂ©tvĂ©gi ĂŒgyeletet.
Amikor a felesége megkérdezte, miért, csak ennyit felelt:
â DrĂĄgĂĄm, a hadseregben legalĂĄbb van leszerelĂ©s. AnyĂĄdnĂĄl nincs!
Jogi nyilatkozat: A törtĂ©net teljes egĂ©szĂ©ben fiktĂv, a szereplĆk Ă©s az esemĂ©nyek kitalĂĄltak. KizĂĄrĂłlag humoros, szĂłrakoztatĂł cĂ©llal kĂ©szĂŒlt.






























