Vasårnap délben az egész csalåd anyåmnål gyƱlt össze ebédre.
MĂĄr mindenki az asztalnĂĄl ĂŒlt, amikor belĂ©pett a nagymamĂĄm.
A kezĂ©n egy vadonatĂșj okosĂłra.
Ez önmagĂĄban akkora meglepetĂ©s volt, hogy apĂĄm mĂ©g a merĆkanalat is letette.
â Mama, neked okosĂłrĂĄd van?
Nagymama bĂŒszkĂ©n felemelte a csuklĂłjĂĄt.
â Van.
â De hĂĄt a mĂșltkor mĂ©g azt mondtad, hogy a nyomĂłgombos telefon is tĂșl sokat akar tĆled.
â AzĂłta fejlĆdtem.
â Ki vette?
â Ăn.
â MiĂ©rt?
â Mert MarikĂĄnak is van.
Ez mindent megmagyarĂĄzott.
Nagymama Ă©s Marika nĂ©ni negyven Ă©ve barĂĄtnĆk, de a kapcsolatuk körĂŒlbelĂŒl Ășgy mƱködik, mint kĂ©t kisebb orszĂĄg fegyverkezĂ©si versenye.
Ha Marika nĂ©ni vesz egy Ășj fĂŒggönyt, nagymamĂĄnak kĂ©t hĂ©ten belĂŒl Ășj fĂŒggönye van.
Ha nagymama vesz egy Ășj kĂĄvĂ©fĆzĆt, Marika nĂ©ni következĆ hĂ©ten olyat vesz, ami tejet is habosĂt.
Most Marika néni vett egy okosóråt.
A vĂĄlaszcsapĂĄs tehĂĄt elkerĂŒlhetetlen volt.
LeĂŒltĂŒnk ebĂ©delni.
AnyĂĄm kitette a hĂșslevest.
Nagymama közben folyamatosan nézegette az óråjåt.
â Mit mutat? â kĂ©rdeztem.
â Mindent.
â PĂ©ldĂĄul?
â Az idĆt.
â Azt a rĂ©gi ĂłrĂĄd is mutatta.
â De ez drĂĄgĂĄbban mutatja.
Apåm félrenyelte a levest.
â Ăs mĂ©g mit tud?
Nagymama elkezdte nyomkodni.
â Megmondja, hĂĄny lĂ©pĂ©st tettem.
â Ăs mennyit?
â NĂ©gyszĂĄztizenkettĆt.
â Az kevĂ©s.
â DĂ©lelĆtt vasĂĄrnap van. Mit akarsz, menjek ĂĄt gyalog RomĂĄniĂĄba?
Anyåm gyorsan témåt våltott.
â Mama, kĂ©rsz mĂ©g levest?
â KĂ©rek.
Az Ăłra ekkor rezgett egyet.
Nagymama rånézett.
â Na, ez meg mit akar?
â Mit Ăr? â kĂ©rdeztem.
â âIdeje felĂĄllni Ă©s mozogni.â
Nagymama körbenézett.
â Most ĂŒltem le.
â Az Ăłra szerint tĂșl sokat ĂŒlsz.
â Az Ăłra szerint. Ăn meg szerintem tĂșl sokat beszĂ©l.
Megnyomott rajta valamit.
Az Ăłra elhallgatott.
Folytattuk az ebédet.
Jött a rĂĄntott hĂșs, a krumpli, a savanyĂșsĂĄg.
Nagymama jó étvåggyal evett.
Egyszer csak Ășjra rezgett az Ăłra.
â Most mit mond? â kĂ©rdezte apĂĄm.
Nagymama hunyorogva olvasta.
â âMagas pulzus.â
Anyåm rögtön aggódni kezdett.
â Mama, jĂłl vagy?
â TökĂ©letesen.
â Akkor miĂ©rt magas a pulzusod?
Nagymama rånézett apåm tånyérjåra.
â Mert harmadszor vett rĂĄntott hĂșst, Ă©s mĂ©g a sĂŒtemĂ©nyhez hozzĂĄ sem nyĂșltunk.
ApĂĄm lassan visszatette a villĂĄt.
â Csak kettĆt ettem.
â A harmadik a tĂĄnyĂ©rodon van.
â Azt mĂ©g nem ettem meg.
â De Ă©n mĂĄr elĆre ideges vagyok tĆle.
Mindenki nevetett.
Az Ăłra megint rezgett.
Nagymama kezdett mérges lenni.
â Ez rosszabb, mint a szomszĂ©dasszony. Az legalĂĄbb csak az ablakbĂłl figyel.
â Mit Ăr?
â âVegyen egy mĂ©ly levegĆt.â
Nagymama vett egy mĂ©ly levegĆt.
â Na?
â Most azt Ărja, hogy âszĂ©p munkaâ.
Rånézett az óråra.
â Köszönöm. Hatvannyolc Ă©ve magamtĂłl is ment.
A desszertnél mår mindenki az óråt figyelte.
Anyåm kihozta a krémest.
Nagymama szeme felcsillant.
â Na, ebbĆl kettĆt kĂ©rek.
â Mama! â szĂłlt anyĂĄm.
â Mit mama? VasĂĄrnap van.
Az elsĆ szelet elfogyott.
A mĂĄsodik is.
Nagymama Ă©ppen a kĂĄvĂ©jĂĄĂ©rt nyĂșlt, amikor az Ăłra hirtelen megszĂłlalt.
Nem rezgett.
Hangosan beszélt.
Az egész asztal hallotta:
â Ăgy tƱnik, ma kevesebbet mozogtĂĄl a szokĂĄsosnĂĄl. SzeretnĂ©l elindĂtani egy tĂzperces sĂ©tĂĄt?
Csend lett.
Mindenki nagymamåra nézett.
Nagymama lassan letette a kåvéscsészét.
Rånézett az óråra.
â Nem.
Az Ăłra nĂ©hĂĄny mĂĄsodperc mĂșlva Ășjra megszĂłlalt:
â Biztosan? Egy rövid sĂ©ta jĂłt tehet.
Nagymama szemöldöke felszaladt.
â Mondtam, hogy nem.
AnyĂĄm mĂĄr nevetett.
â Mama, az csak egy gĂ©p.
â Akkor tanulja meg elsĆre.
Az Ăłra harmadszor is megszĂłlalt:
â PrĂłbĂĄljunk meg egyĂŒtt aktĂvabbak lenni!
Nagymama ekkor levette a csuklĂłjĂĄrĂłl.
Letette az asztal közepére.
Közelebb hajolt hozzå.
Az egész csalåd elhallgatott.
Nagymama nagyon nyugodtan azt mondta:
â Ide figyelj, kisasszony. Reggel kitakarĂtottam, megfĆztem, eljöttem ide kĂ©t busszal, megettem kĂ©t krĂ©mest, Ă©s most vĂ©gre leĂŒltem.
Az óra természetesen nem vålaszolt.
Nagymama folytatta:
â Ha ennyire szeretnĂ©l mozogni…
Felvette az ĂłrĂĄt.
Mindannyian azt hittĂŒk, visszateszi a kezĂ©re.
Ehelyett ĂĄtnyĂșjtotta apĂĄmnak.
â …menj BĂ©lĂĄval. Ć mĂĄr a negyedik rĂĄntott hĂșsnĂĄl tart.
Apåm kezében megållt a villa.
Mi pedig egyszerre törtĂŒnk ki nevetĂ©sben.
Nagymama nyugodtan belekortyolt a kåvéjåba.
â Na. Most vĂ©gre tĂ©nyleg okos helyre kerĂŒlt az az Ăłra.
ApĂĄm tiltakozott:
â Ăn nem kĂ©rek belĆle!
Nagymama elvette elĆle a tĂĄlat.
â JĂłl van, BĂ©la. Akkor legalĂĄbb az ötödik rĂĄntott hĂșsrĂłl sikerĂŒlt lebeszĂ©lnĂŒnk.
Aznap az okosĂłra valĂłban teljesĂtette a feladatĂĄt.
Csak nem egĂ©szen Ășgy, ahogy a gyĂĄrtĂł tervezte.
Jogi megjegyzĂ©s: A törtĂ©net szĂłrakoztatĂł cĂ©llal kĂ©szĂŒlt, kitalĂĄlt szereplĆket Ă©s esemĂ©nyeket tartalmaz. BĂĄrmilyen hasonlĂłsĂĄg valĂłs szemĂ©lyekkel vagy esemĂ©nyekkel a vĂ©letlen mƱve.






























