😂 A falusi disznótoron a böllér helyett véletlenül egy plasztikai sebész jelent meg!
Pista bácsi hatvan éve rendezett disznótort, de ekkora felfordulást még életében nem látott.
Pedig volt már olyan, hogy a szomszéd elvitte a hurkát, a kutya megette a kolbászt, és egyszer a nagybátyja véletlenül a saját gumicsizmáját főzte bele az üstbe.
De ami ezen a szombaton történt, arra még a falu legöregebb emberei sem tudtak magyarázatot adni.
Az egész azzal kezdődött, hogy a megszokott böllér, Józsi, előző este telefonált.
– Pista bátyám, holnap nem tudok menni! Meghúztam a derekamat!
– Hát akkor ki fogja feldolgozni a disznót?!
– Ne aggódjon! Küldök magam helyett egy szakembert!
Pista bácsi megnyugodott.
Másnap reggel hétkor megállt a ház előtt egy hófehér Mercedes.
Kiszállt belőle egy elegáns férfi, hosszú kabátban, bőr aktatáskával.
– Jó reggelt! Dr. Fekete Roland vagyok, plasztikai sebész.
Pista bácsi végigmérte.
– Maga lesz a böllér?
– Én vagyok a doktor úr.
– Nekem mindegy, minek hívják, csak értsen a szalonnához!
A doktor értetlenül nézett körül.
– Elnézést, pontosan milyen beavatkozásról lenne szó?
– Hát először szétszedjük, aztán amit lehet, összerakunk!
A sebész elsápadt.
– Ilyen műtétről még nem hallottam!
– Ne aggódjon, doktor úr! Mi minden évben megcsináljuk!
A doktor azt hitte, valami különleges vidéki plasztikai sebészeti bemutatóra hívták.
Pista bácsi pedig meg volt győződve róla, hogy a világ legkényesebb böllérjét küldték hozzá.
A félreértés akkor kezdett igazán elfajulni, amikor a doktor belépett a melléképületbe.
Az asztalon egy hatalmas darab szalonna feküdt.
– Ezzel kellene kezdeni! – mutatott rá Pista bácsi.
A sebész közelebb hajolt.
– Hát itt bizony komoly zsírfelesleg van!
– Tudom, doktor úr! Azért hívtuk!
– Ezt leszívással is meg lehetne oldani.
Pista bácsi megtorpant.
– Leszívással?!
– Természetesen.
– Hát én eddig mindig kisütöttem!
A doktor döbbenten nézett rá.
– Kisütötte?!
– Persze! Aztán kenyérre kentük!
A sebész lassan letette az aktatáskáját.
– Uram, maga pontosan milyen rendelőt vezet?
– Semmilyet! Ez itt egy disznótor!
A doktor megdermedt.
– DISZNÓTOR?!
– Hát persze! Mit gondolt, szépségverseny?!
Ekkor berontott a szomszéd, kezében egy hatalmas sonkával.
– Pista! Ezt hová tegyem?!
A sebész ösztönösen ránézett.
– Hát ezen bizony ráférne egy kis feszesítés!
A szomszéd felháborodott.
– Doktor úr, maga a sonkámról beszél?!
– Természetesen!
– Akkor jó, mert már azt hittem, rólam!
Pista bácsi ekkor elvesztette a türelmét.
– Doktor úr! Maga tud egyáltalán kolbászt tölteni?!
– Kérem, én harminc éve töltőanyagokkal dolgozom!
– Na végre! Akkor legalább valamihez ért!
Tíz perc múlva a doktor ott állt a kolbásztöltő mellett, fehér gumikesztyűben.
– Mennyi töltőanyagot használjak?
– Amennyi belefér!
– De hát így túlfeszülhet!
– Doktor úr, ez kolbász, nem homlok!
A doktor óvatosan elkezdte tekerni a gépet.
Az első kolbász gyönyörű lett.
A második is.
A harmadik azonban olyan feszesre sikerült, hogy hangos pukkanással szétdurrant.
A töltelék egyenesen Pista bácsi homlokán landolt.
A doktor azonnal felkiáltott:
– Mondtam, hogy túl sok a töltőanyag!
Pista bácsi letörölte az arcát.
– Maga meg azt mondta, harminc éve ezzel foglalkozik!
– Igen, de nálam a páciensek nem szoktak szétdurranni!
A társaság már a könnyeit törölgette a nevetéstől.
Ekkor megérkezett a polgármester is, aki minden disznótoron elsőként jelentkezett kóstolni.
– Na, mi újság, Pista? Készül a kolbász?
– Készül, de a doktor úr szerint túl sok benne a zsír!
A polgármester nagyot nevetett.
– Akkor engem meg se vizsgáljon!
A sebész végigmérte.
– Pedig egy kisebb hasplasztika csodákat tenne!
A polgármester arca megnyúlt.
– Én csak hurkáért jöttem!
– Az életmódváltásnál kell kezdeni!
– Pista! Ez a böllér veszélyesebb, mint a háziorvosom!
Dél körül végre elkészült az első adag hurka.
A doktor büszkén sorakoztatta fel őket az asztalon.
Mindegyik egyforma hosszú, szabályos és tökéletesen sima volt.
Pista bácsi elismerően füttyentett.
– Na, doktor úr! Ezek aztán gyönyörűek!
– Köszönöm! Fontos számomra az esztétika!
– És az ízük?
– Azzal nem foglalkoztam.
Pista bácsi megkóstolt egyet.
Előbb elhallgatott.
Aztán még egy falatot vett.
– Doktor úr… maga tett ebbe fűszert?
– Nem. Azt hittem, a természetes megjelenés a cél.
– Hát ez olyan íztelen, hogy még a só is elbújna előle!
A doktor megsértődött.
– Én sebész vagyok, nem szakács!
– Akkor miért tölti a kolbászomat?!
– MERT MAGUK ADTÁK A KEZEMBE!
Ekkor megszólalt a doktor telefonja.
Józsi, az igazi böllér hívta.
– Doktor úr! Elnézést, tévesen küldték el magának a címet! Az asszisztensem összekeverte a két időpontot!
– Milyen két időpontot?!
– Maga egy konzultációra ment volna a városba, én meg a disznótorra!
A doktor mély levegőt vett.
– Józsi, maga tudja, hogy én ma három kiló kolbászt töltöttem?!
– Tényleg? És milyen lett?
– Anatómiailag tökéletes!
Pista bácsi a háttérből bekiabált:
– CSAK ÍZE NINCS!
A doktor végül összepakolta a műszereit, és elindult az autója felé.
Pista bácsi azonban utánafutott.
– Doktor úr! Egy pillanat!
– Most meg mi van?!
– Azért a munkájáért jár valami fizetség!
A doktor elmosolyodott.
– Igazán nem szükséges.
– Dehogynem! Csomagoltam magának hurkát, kolbászt meg szalonnát!
A sebész átvette a hatalmas csomagot.
– Köszönöm, de én szigorú diétán vagyok!
Pista bácsi vállat vont.
– Akkor majd leszívja magáról!
A doktor másnap reggel visszament a kórházba.
Az asszisztense megkérdezte:
– Doktor úr, milyen volt a vidéki konzultáció?
– Borzalmas! Életemben ennyi zsírral nem dolgoztam!
– És sikeres volt a beavatkozás?
– Attól függ, honnan nézzük.
– Ezt hogy érti?
– A páciensből nem lett szebb, de a kolbász legalább ránctalan!
Az asszisztens döbbenten nézett rá.
– Doktor úr, és mennyit fizettek?
A sebész kinyitotta az aktatáskáját.
– Négy kiló hurkát és két kiló kolbászt.
– Az szép! És elfogadta?
– Persze!
– De hát maga plasztikai sebész!
– Tudom! Csak eddig mindig én szedtem le a zsírt az emberekről. Most először fizettek azért, hogy visszatöltsem! 😂
Ez a történet kitalált, humoros, szórakoztató tartalom.
