A bíró kérdezi a feleséget a válóperen:
– Mondja, asszonyom, miért akar elválni a férjétől 25 év házasság után? Talán elhanyagolja önt?
– Ó, dehogy, bíró úr! Minden áldott este hazajön munka után, virágot hoz, és segít a házimunkában.
– Talán durván beszél önnel?
– Nem, soha egy hangos szót nem hallottam tőle, rendkívül udvarias és türelmes ember.
– Akkor biztosan sokat költ magára, és elherdálja a családi vagyont?
– Éppen ellenkezőleg! Minden forintot megmutat, közösen tervezzük a kiadásokat, és még megtakarításunk is van.
– Hát akkor mégis mi a probléma?! – csattan fel a bíró türelmetlenül.
– Tudja, bíró úr… olyan unalmas ez az ember, hogy már a nászutunkon is csak azért nem hagytam ott, mert nem akartam egyedül hazautazni. De most, hogy a papagájunk is megdöglött a csendtől, rájöttem, hogy nem bírom tovább!
Még több vicc:
A bíróságon a bíró a férfit kérdezi:
– Uram, miért akar 30 év házasság után elválni a feleségétől?
– Bíró úr, az a helyzet, hogy az asszony már tíz éve egy szót sem szól hozzám.
A bíró meglepve néz a férfire, majd a feleségre, és így szól:
– Ez valóban súlyos probléma. Hölgyem, mit mond erre?
A feleség mélyet sóhajt, és halkan megszólal:
– Tudja, bíró úr, én csak tiszteletben tartottam az utolsó kérését. Tíz éve azt mondta nekem: „Drágám, kérlek, legalább tíz évig ne szólj
hozzám, hadd legyen egy kis csendem.” Én pedig megfogadtam. De most, hogy letelt a tíz év, már alig vártam, hogy elmondhassam neki: „Anya, a macska megint a cipődbe kakilt.”
