
Esküvője után néhány héttel kérdezik Kovácsot a kollégái az irodában:
– Na, Kovács, milyen a házasélet? Megszoktad már?
Kovács sóhajt egy nagyot:
– Hát, fiúk, vegyesek az érzéseim. A feleségem aranyos, főz rám, törődik velem, este megkérdezi, milyen napom volt… szóval vele minden rendben.
– Akkor mi a baj? – kérdezik a többiek.
– Tudjátok, hamarosan megáld minket az Isten egy pufók, visító, fogatlan teremtménnyel, aki egész nap csak követelőzik, mindenbe beleszól, éjjel-nappal zajong, és az ember soha nem tud tőle nyugodtan pihenni.
A kollégák összenéznek, aztán az egyik boldogan felkiált:
– Csak nem babát vártok?
Kovács lehajtja a fejét:
– Nem… anyósom eladta a lakását, és jövő héten hozzánk költözik.
– És mit szólt hozzá a feleséged?
– Azt mondta, ne aggódjak, hamar megszokom.
– És te mit mondtál?
– Hogy én is ezt mondtam neki, amikor tegnap hazahoztam az anyámat.
Még több vicc:
– Doktor úr, baj van, mindenki azt hiszi rólam, hogy láthatatlan vagyok.
– Érdekes…
– Mikor tudna fogadni?
– Mondja meg neki, hogy most nem érek rá.
A tanár kérdezi Pistikét:
– Miért késtél el?
– Álmomban focimeccsen voltam.
– És?
– Hosszabbítás volt.
– Miért vittél létrát a boltba?
– Mert azt mondták, magasak az árak.
– És segített?
– Nem, de legalább közelebbről láttam őket.
Két csiga beszélget az úton.
– Vigyázz, jön egy autó!
– Hol?
– Ott messze, a kanyarban.
– Akkor még van időnk jövő hétig.
– Anya, ma én voltam az egyetlen, aki jelentkezett matekon!
– Ügyes vagy! Mi volt a kérdés?
– Hogy ki nem írta meg a házit.
– Ja… értem.





























