A hallás lehet az egyik utolsó érzék, amely megszűnik – ezért lehet fontos beszélni ahhoz is, aki már nem válaszol

Amikor egy súlyosan beteg ember élete utolsó szakaszába ér, előfordulhat, hogy egyre kevesebbet beszél, sokat alszik, majd egy idő után már a hozzá intézett szavakra sem reagál.

A családtagok számára ilyenkor különösen nehéz eldönteni: vajon érdemes még beszélni hozzá?

A válasz meglepő lehet.

Attól, hogy valaki nem válaszol, még nem biztos, hogy semmit sem hall

A tudatállapot romlásával az ember elveszítheti azt a képességét, hogy kinyissa a szemét, megszólaljon vagy más módon jelezze, hogy érzékeli a környezetét.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az agy már egyáltalán nem reagál a hangokra.

Egy 2020-ban publikált kutatásban EEG segítségével vizsgálták hospice-ellátásban lévő emberek agyi aktivitását. A kutatók egyes, már nem reagáló betegeknél is kimutattak bizonyos agyi válaszokat hangokra az életük utolsó óráiban.

Ez fontos megfigyelés, ugyanakkor van egy lényeges különbség:

az agyi reakció nem bizonyítja, hogy az illető tudatosan érti is, amit mondanak neki.

Vagyis nem tudhatjuk biztosan, hogy egy nem reagáló ember pontosan mit érzékel vagy mennyit fog fel a környezetéből.

Ezért lehet mégis fontos beszélni hozzá

A hospice- és palliatív ellátásban gyakran arra biztatják a hozzátartozókat, hogy ha szeretnének, továbbra is nyugodtan beszéljenek szerettükhöz.

Nem kell hosszú beszélgetésekre gondolni.

Egy ismerős hang, néhány egyszerű mondat vagy annak elmondása, hogy valaki ott van mellette, megnyugtató lehet.

El lehet mondani például, hogy ki érkezett meg hozzá, mi történik körülötte, vagy egyszerűen azt, amit a hozzátartozó még szeretne kimondani.

Az érintés is sokat jelenthet

Ha az adott ember számára korábban természetes és kellemes volt az érintés, egy kézfogás vagy a kar gyengéd megsimítása is része lehet a mellette töltött időnek.

Ilyenkor nem feltétlenül az a fontos, hogy érkezzen válasz.

A jelenlét önmagában is jelentős lehet.

Egy fontos szabály: úgy beszéljünk mellette, mintha hallaná

Mivel nem lehet pontosan megállapítani, hogy egy nem reagáló ember mennyit érzékel a környezetéből, érdemes arra is ügyelni, milyen beszélgetések zajlanak az ágya mellett.

Érzékeny vagy nyugtalanító dolgokat lehetőség szerint ne úgy beszéljenek meg a hozzátartozók, mintha az illető biztosan semmit sem hallana.

Sokkal jobb nyugodt hangon, természetesen beszélni hozzá és körülötte.

Valóban a hallás az „utolsó érzék”?

Ezt ilyen egyszerűen nem lehet minden emberre kijelenteni.

Az életvégi folyamat egyénenként eltérő, és a jelenlegi kutatások sem bizonyítják, hogy mindenkinél pontosan ugyanabban a sorrendben szűnnek meg az érzékek.

Arra azonban van tudományos bizonyíték, hogy bizonyos embereknél a hangokra adott agyi reakció még nagyon közel a halálhoz is kimutatható lehet, akkor is, amikor külsőleg már nem reagálnak.

Ezért lehet jelentősége annak az egyszerű tanácsnak:

ha ott ülsz valaki mellett, aki már nem tud válaszolni, attól még beszélhetsz hozzá.

Mondd el, hogy ott vagy.

Beszélj hozzá nyugodtan.

És ha van valami, amit mindig is szerettél volna neki elmondani, talán nem érdemes azért magadban tartani, mert már nem érkezik rá válasz.