😂 A taxis, aki véletlenül a saját feleségét vitte randira

Laci huszonkét éve taxizott, és három dologra volt büszke.

Soha nem tévedt el, soha nem késett el, és állítása szerint a felesége előtt semmit sem lehetett eltitkolni.

Az első kettő nem volt igaz.

A harmadikat pedig hamarosan nagyon megbánta.

A felesége, Marika huszonnyolc éve volt a párja, és olyan asszony volt, aki már abból tudta, hogy Laci hazudik, ahogyan a cipőjét levette.

Ha óvatosan tette le, biztosan elköltött valamire húszezer forintot.

Ha hangosan rúgta le, akkor megint összeveszett valakivel a taxidroszton.

Egy péntek délután Marika váratlanul bejelentette:

– Lajos, ma este elmegyek randizni!

Laci kezéből kiesett a rántott hús.

– HOVÁ?!

– Randizni.

– Kivel?!

– Egy férfival.

– Az világos, Marika! De melyikkel?!

– Majd megtudod!

Laci felháborodott.

– Huszonnyolc év házasság után ezt érdemlem?!

Marika nyugodtan megigazította a haját.

– Lajos, te mikor vittél engem utoljára vacsorázni?

– Tavaly!

– Az a nagybátyád temetése utáni tor volt!

– De volt húsleves, nem?!

Marika erre csak becsukta maga mögött az ajtót.

Laci egész délután úgy vezetett, mint akinek a fejében egyszerre három körforgalom épül.

Az első utasa megkérdezte:

– Uram, minden rendben?

– Persze!

– Akkor miért mentünk el négyszer ugyanazon templom előtt?

– Forgalmi helyzet!

– De hát rajtunk kívül senki sincs az úton!

– Pont ez a gyanús!

Este hétkor Laci telefonján megjelent egy fuvar.

Felvétel: Rózsa utca 14.

Úti cél: Aranykanál Étterem.

Laci majdnem lenyelte a rágógumiját.

A Rózsa utca 14. az ő házuk volt!

Az Aranykanál pedig a város legdrágább étterme.

– Na, megvagy, Marika! – morogta. – Most elkapom azt a piperkőcöt!

Odahajtott a ház elé.

És valóban!

Marika ott állt a kapuban, csinos ruhában, frissen fodrászolva, parfümfelhőben.

Laci lehúzta az ablakot.

– Hát te?!

Marika mosolyogva beszállt a hátsó ülésre.

– Jó estét, sofőr úr! Az Aranykanálba leszünk szívesek!

– MARIKA! ÉN VAGYOK AZ!

– Tudom, Lajos. A rendszámodat is felismerem.

– Akkor miért ülsz hátul?!

– Mert randira megyek, nem krumplit szállítani!

Laci olyan erővel szorította a kormányt, hogy majdnem letörte.

– És hol van az a férfi?!

– Az étteremben vár.

– Hogy hívják?!

– Meglepetés.

– Hány éves?!

– Körülbelül annyi, mint te.

– Kopasz?!

– Hát… egy kicsit.

– Pocakos?!

– Az is.

Laci egy pillanatra megnyugodott.

– Akkor legalább nem valami filmsztár!

Marika előrehajolt.

– Viszont állítólag nagyon jól csókol.

Laci majdnem felhajtott a járdára.

– KI ÁLLÍTJA?!

– Én, Lajos. Huszonnyolc éve ismerem.

Laci erre teljesen összezavarodott.

– Huszonnyolc éve?! MARIKA! EZ A FÉRFI MÁR AZ ESKÜVŐNKÖN IS OTT VOLT?!

– Ott bizony!

– KI AZ?! A JÓZSI?!

– Vezess, Lajos!

Az étterem előtt Laci leparkolt.

– Na, most bemegyek veled! Látni akarom ezt a szélhámost!

– Rendben.

– És ha meglátom, megmondom neki a magamét!

– Azt különösen szeretném!

Beléptek.

Az étteremvezető azonnal eléjük sietett.

– Jó estét! Kovács úr és kedves felesége?

Laci megtorpant.

– MICSODA?!

– Az önök nevére van foglalás, uram. Kétszemélyes asztal, gyertyafény, pezsgő helyett alkoholmentes koktél…

Laci Marikára nézett.

– Te… velem akartál randizni?!

– Igen, Lajos.

– De hát miért nem szóltál?!

– Mert akkor megint azt mondtad volna, hogy nézzünk inkább otthon tévét, és együnk tegnapi paprikás krumplit!

Laci elérzékenyült.

– Marikám… hát te még mindig szerelmes vagy belém?

– Ne bízd el magad! Csak kaptam egy kétszemélyes vacsorautalványt.

Leültek.

Laci boldogan nézegette az étlapot.

– Na, asszony, ma azt rendelsz, amit akarsz!

Marika mosolygott.

– Tényleg?

– Persze! Egyszer élünk!

A pincér odalépett.

– Mit hozhatok a hölgynek?

– A bélszínt kérem, grillezett zöldséggel.

– És az úrnak?

Laci ránézett az árra.

– Nekem egy pohár csapvizet. Ha lehet, jég nélkül, mert az biztos feláras.

Marika felnevetett.

– Lajos! Huszonnyolc év után sem változtál!

A vacsora végén Marika elővette a telefonját.

– Köszönöm, Lajos. Nagyon szép este volt.

– Nekem is, szívem!

– Akkor most hazaviszel?

– Természetesen!

Marika elővette a taxialkalmazást.

Laci felháborodott.

– Mit csinálsz?!

– Taxit rendelek.

– De hát itt vagyok én!

– Tudom, drágám. Csak szeretném megnézni, ki jön értem.

A telefon pittyent.

„A sofőrje megérkezett: Kovács Lajos.”

Marika mosolyogva felállt.

– Nahát! Micsoda véletlen!

Laci kihúzta magát.

– Na látod! A sors is azt akarja, hogy együtt legyünk!

Marika a kijáratnál megállt.

– Egyébként, Lajos, valamit még nem mondtam.

– Mit, szívem?

– A taxifuvarokat is az én bankkártyámról fizetted.

– És?

– Tehát ma este kétszer fizettem azért, hogy a saját férjemmel lehessek!

Laci elgondolkodott.

– Jó, de legalább mindkét fuvarért kaptam borravalót?

Marika elővette a táskájából a lakáskulcsot.

– Kapsz, Lajos. Egy egész éjszakára tiéd a nappali kanapé!

Laci még nevetett is.

Egészen addig, amíg másnap reggel meg nem látta a telefonján az utasértékelést.

„Kovács Lajos – 1 csillag.”

Indoklás: A sofőr végig féltékenykedett, a vacsorán alig evett, hazafelé pedig megpróbált megcsókolni.”

Laci felháborodva rohant a konyhába.

– MARIKA! TE EGY CSILLAGOT ADTÁL NEKEM?!

Marika nyugodtan kavargatta a kávéját.

– Igen, Lajos.

– HUSZONNYOLC ÉV HÁZASSÁG UTÁN?!

– Ne kiabálj! A többi négyet majd akkor kapod meg, ha végre elviszel randizni úgy, hogy nem nekem kell megszervezni!

Laci aznap este virágcsokorral állított haza.

Marika meghatódott.

– Jaj, Lajos! Ezt nekem hoztad?

– Persze, szívem!

– Mennyibe került?

– Semmibe!

– Hogyhogy?!

– Egy utasom a taxiban felejtette!

Marika lassan letette a virágot.

– Lajos… és miért van rajta az a szalag, hogy „Drága édesanyánknak, szeretettel”?

Laci egy pillanatig hallgatott.

Aztán megszólalt:

– Mert… családias hangulatú randit szerettem volna!

Marika másnap újra taxit rendelt.