A pimasz cipőügynök
Egy cipőügynök becsönget egy tanyán.
– Jó napot! Olyan munkacipőt árulok, amit egyszerűen lehetetlen tönkretenni!
A gazda végigméri.
– Lehetetlent?
– Garantálom! Víz, sár, kavics, szög – ennek semmi sem árt!
– Na, azt megnézném.
Az ügynök elővesz egy párat.
– Vegye fel! Ha estig bármi baja lesz, ingyen magának adom!
A gazda felveszi.
– Akkor jöjjön utánam!
Átvágnak az udvaron, a sáron, végigmennek a köves úton, aztán a gazda belelép egy nagy pocsolyába.
A cipőnek semmi baja.
Az ügynök vigyorog:
– Na, mit mondtam?
– Eddig jó.
– Mit dolgozik, bátyám?
– Állatgondozó vagyok.
– Akkor ezt a cipőt magának találták ki!
– Remek. Mindjárt kezdődik is a munka.
– Mit csinálunk?
A gazda kinyitja a kaput.
– Megpatkoljuk a bikát.
Az ügynök hátrál egyet.
– És ahhoz minek ez a cipő?
– A bikának semmihez. Magának a futáshoz.
2.
Egy indián bemegy az autókereskedésbe.
– Trabantot venni.
Az eladó mutat neki egy szép pirosat.
– Tessék, főnök! Igazi városi kisautó.
Az indián beül, nézegeti a műszerfalat.
– Ez mi?
– Sebességmérő.
– Ez?
– Benzinszintjelző.
– És ez a kis piros lámpa?
– Az akkor világít, ha valami baj van a motorral.
Az indián megveszi a Trabantot.
Másnap délután visszajön, kötéllel húzza maga után.
Az eladó kiszalad:
– Főnök! Mi történt?!
– Piros lámpa kigyulladt.
– És utána?
– Megálltam.
– Nagyon helyes! És mit csinált?
– Vártam, hogy zöldre váltson.
