😂 A falusi disznótorra meghívtak egy vegetáriánus szakácsot – A nagymama már az első mondatánál keresztet vetett!
A mi falunkban három dolog szent.
A vasárnapi húsleves, a házi pálinka és a disznótor.
De ezek közül is a disznótor az, amibe idegen embernek beleszólni életveszélyes vállalkozás.
Különösen akkor, ha az illető vegetáriánus.
És főleg akkor, ha a nagymamám is jelen van.
Mert a nagymamám, a hetvennyolc éves Rózsi mama, olyan asszony, aki szerint a saláta nem étel, hanem díszítés a rántott hús mellett.
Egyszer a háziorvos azt tanácsolta neki, hogy egyen több zöldséget.
Másnap dupla adag töltött káposztát főzött.
– Abban van káposzta, nem? Akkor mit akar még az a doktor?!
A baj egy csütörtök este kezdődött.
A bátyám, Pisti, bejelentette, hogy a szombati disznótorra meghívta egy régi ismerősét.
– Nagyon jó szakács! Pesten dolgozik egy híres étteremben!
Rózsi mama elégedetten bólintott.
– Na, végre valami értelmes ember! Legalább lesz, aki rendesen megcsinálja a hurkát!
Pisti megköszörülte a torkát.
– Hát… ő igazából vegetáriánus.
A nagymama kezében megállt a fakanál.
– Micsoda?
– Vegetáriánus.
– Az valami betegség?
– Nem, mama. Nem eszik húst.
A nagymama hosszasan nézett rá.
Aztán megkérdezte:
– És akkor minek él?
Szombaton reggel megérkezett a vendég.
Gergőnek hívták.
Harmincöt év körüli, vékony fiatalember volt, divatos szemüvegben, hófehér szakácskabátban.
Egy hatalmas vászontáskát cipelt.
Rózsi mama már a kapuban várta.
– Na, fiam, mit hoztál? Fűszert?
– Többek között! Van nálam tofu, csicseriborsó, növényi tejszín és füstölt tempeh!
A nagymama rám nézett.
– Ez most magyarul beszélt?
Gergő mosolygott.
– Szeretném megmutatni, hogy a hagyományos disznótoros ételeket hús nélkül is el lehet készíteni!
Rózsi mama lassan keresztet vetett.
– Édes jó Istenem! Ezt a gyereket ki engedte ki otthonról?!
Pisti gyorsan közbelépett.
– Mama, csak mutatni akar valami újat!
– Akkor mutasson bűvésztrükköt! De a kolbászhoz ne nyúljon!
Gergő azonban lelkes volt.
Kipakolta a hozzávalóit a konyhaasztalra.
– Először készítünk egy vegán hurkát!
A nagymama felkapta a fejét.
– Milyen hurkát?
– Vegánt!
– És abban mi lesz?
– Rizs, gomba, hagyma, fűszerek…
– És a hús?
– Semmi hús!
– A máj?
– Az sem!
– A vér?
– Természetesen az sem!
Rózsi mama levette a szemüvegét.
Megtörölte.
Visszatette.
– Fiam, akkor te rizses gombát főzöl. Minek hazudod, hogy hurka?!
A konyhában mindenki nevetett.
Gergő azonban nem adta fel.
– A kolbászt is el tudom készíteni növényi alapanyagokból!
– Na, azt már megnézem! – mondta a nagymama.
– Borsófehérjéből, céklából és füstölt paprikából készül!
Rózsi mama a homlokára csapott.
– Pistikém! Menj ki az udvarra, és szólj nagyapádnak, hogy a kolbászt mostantól a veteményesben keresse!
A következő fél órában Gergő főzött, Rózsi mama pedig ellenőrzött.
Amikor a szakács elővette a tofut, a nagymama megkopogtatta.
– Ez sajt?
– Nem.
– Szalonna?
– Nem.
– Akkor mi?
– Szójababból készült növényi fehérje.
– És ezt meg lehet enni?
– Persze!
– Magában is?
– Igen!
– Büntetésből?
Gergő egy pillanatra elhallgatott.
A nagymama elégedetten visszaült.
– Na, látod, fiam! Mindent ki lehet beszélni.
Aztán eljött a kóstolás ideje.
Gergő gyönyörűen elrendezte a tányéron a növényi kolbászt, a vegán hurkát és a sült zöldségeket.
– Tessék, Rózsi néni! Kóstolja meg!
A nagymama gyanakodva megszagolta.
Levágott egy apró darabot.
Megrágta.
Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte.
– Na? – kérdezte Pisti.
Rózsi mama még egyszer megrágta.
– Hát…
Gergő reménykedve előrehajolt.
– Ízlik?
– Megmondom őszintén, fiam. Nem rossz.
Gergő arca felragyogott.
– Tényleg?!
– Tényleg. Csak egy baja van.
– Micsoda?
– Hogy ha becsukom a szemem, akkor is tudom, hogy nem kolbász.
A nagypapa ekkor megszólalt a sarokból:
– Én is megkóstolnám!
A nagymama ránézett.
– Te maradj csöndben, Béla! Neked a múlt héten a mosogatószivacsra is azt mondtad, hogy jó a fasírt!
Dél körül azonban váratlan fordulat történt.
Gergő ugyanis megkóstolta Rózsi mama savanyú káposztáját.
– Ez fantasztikus! – kiáltotta. – Mi van benne?
– Káposzta.
– És még?
– Só.
– És még?
– Titok.
– Megtanítana rá?
A nagymama kihúzta magát.
– Hát, ha rendesen viselkedsz, talán.
Gergő egész délután a nagymama mellett állt.
Jegyzetelt.
Kérdezett.
Még a káposztalevelek hajtogatását is megtanulta.
Rózsi mama pedig lassan megenyhült.
– Tudod, fiam, te nem vagy rossz gyerek. Csak furcsán étkezel.
– Köszönöm, Rózsi néni!
– De azért egyszer meg kéne vizsgáltatnod magad.
Este aztán mindenki leült vacsorázni.
Az asztalon ott sorakozott a sült kolbász, a hurka, a pecsenye, a savanyúság, és külön tányéron Gergő növényi ételei.
A nagymama egyszer csak felállt.
– Na, figyeljetek ide!
Mindenki elcsendesedett.
– Én ma megtanultam valamit!
Pisti meghatódva mosolygott.
– Ugye, mama? Hogy nem kell mindig húst enni?
– Nem!
– Hanem?
– Hogy ha az ember elég sokáig él, még azt is megéri, hogy valaki borsóból akar kolbászt csinálni!
Gergő nevetett.
– Azért örülök, hogy elfogadta az ételeimet!
– Elfogadtam, fiam! Sőt, csomagoltam is belőlük!
– Tényleg? Kinek?
– A szomszéd Marikának!
– Ó, milyen kedves!
– Tegnap óta haragban vagyunk.
De az igazi csattanó csak másnap reggel következett.
Gergő indulás előtt odalépett a nagymamához.
– Rózsi néni, nagyon köszönöm a vendéglátást! Rengeteget tanultam!
– Szívesen, fiam!
– És képzelje, annyira megtetszett a házi konyhája, hogy szeretnék valamit hazavinni emlékbe!
A nagymama elmosolyodott.
– Na, mit szeretnél? Savanyú káposztát?
– Azt is. De főleg abból a fantasztikus füstölt kolbászból kérnék egy szálat!
A konyhában síri csend lett.
Pisti elejtette a kávéscsészét.
A nagypapa letette az újságot.
Rózsi mama lassan Gergő felé fordult.
– Fiam… te nem vagy vegetáriánus?
– De igen!
– Akkor minek neked a kolbász?
Gergő zavartan elmosolyodott.
– Hát… a kutyámnak vinném. Imádja!
Rózsi mama egy pillanatig csak nézte.
Aztán diadalmasan felkiáltott:
– NA, LÁTJÁTOK?! MÉG A KUTYÁJA SEM ESZI MEG AZT A BORSÓS SZART!
A nagypapa úgy nevetett, hogy majdnem leesett a székről.
Gergő pedig végül két szál házi kolbásszal távozott.
Az egyiket a kutyának vitte.
A másikat Rózsi mama titokban csúsztatta a táskájába, egy cetlivel:
„Ha egyszer megjön az eszed, legyen mivel kezdeni!”
Azóta Gergő minden évben visszajár hozzánk.
Rózsi mama pedig mindig ugyanazzal a kérdéssel fogadja:
– Na, fiam, meggyógyultál már, vagy még mindig a köretet eszed?!
Megjegyzés: A történet kitalált, humoros alkotás, kizárólag szórakoztatási céllal készült.
