
đ A fĂ©rjem vĂ©letlenĂŒl apĂĄca lett!
A férjem, Laci, negyvennyolc éves, és egész életében két dologtól félt igazån.
Az anyósomtól és attól, hogy egyszer valaki munkåra fogja a szabadsåga alatt.
A harmadikat csak kĂ©sĆbb fedezte fel: az apĂĄcĂĄkat.
Az egĂ©sz egy ĂĄrtatlan szombat reggelen kezdĆdött.
Laci a barĂĄtjĂĄval, JĂłzsival vidĂ©kre indult egy veterĂĄnautĂł-kiĂĄllĂtĂĄsra.
IndulĂĄs elĆtt mĂ©g megkĂ©rdeztem:
â Laci, ugye nem csinĂĄlsz semmi hĂŒlyesĂ©get?
â DrĂĄgĂĄm, negyvennyolc Ă©ves vagyok!
â Pont ezĂ©rt kĂ©rdeztem!
Délutån håromkor megszólalt a telefonom.
Laci volt az.
â DrĂĄgĂĄm, ne idegeskedj, de egy kolostorban vagyok!
â HOL?!
â Egy apĂĄcakolostorban.
â Laci! Mit keresel te ott?!
â HĂĄt… jelenleg krumplit pucolok.
â MIĂRT?!
â Mert összekevertek valakivel!
â KIVEL?!
Laci nagyot sĂłhajtott.
â Egy nĆvĂ©rrel.
â MILYEN NĆVĂRREL?!
â HĂĄt egy apĂĄcĂĄval!
Ekkor mår tudtam, hogy ez a szombat sem lesz egyszerƱ.
KiderĂŒlt, hogy JĂłzsi Ăștközben rossz irĂĄnyba fordult.
A veterĂĄnautĂł-kiĂĄllĂtĂĄs helyett egy rĂ©gi kolostorhoz Ă©rkeztek, ahol Ă©ppen jĂłtĂ©konysĂĄgi vĂĄsĂĄrt rendeztek.
Laci meglĂĄtott egy hatalmas asztalt, rajta sĂŒtemĂ©nyekkel.
â JĂłzsi, itt megĂĄllunk! Ilyen tĂșrĂłs lepĂ©nyt mĂ©g a nagyanyĂĄm sem sĂŒtött!
Csakhogy Laci a sĂŒtemĂ©nyes asztal mellett Ă©szrevett egy fekete ruhĂĄkkal teli kosarat.
â NĂ©zd mĂĄr, JĂłzsi! Jelmezeket is ĂĄrulnak!
â Ne nyĂșlj hozzĂĄ, Laci!
De Laci mĂĄr fel is emelt egy fekete ruhĂĄt.
â Fogadjunk, hogy ezt nem merem felvenni!
JĂłzsi vigyorgott.
â Egy ezresben?
â KettĆben!
Ăt perccel kĂ©sĆbb Laci teljes apĂĄcaöltözĂ©kben ĂĄllt a kolostor udvarĂĄn.
Még a fejére is feltette a fehér-fekete fåtylat.
JĂłzsi Ășgy nevetett, hogy le kellett ĂŒlnie.
â Laci, te Ășgy nĂ©zel ki, mint egy apĂĄca, aki negyven Ă©ve titokban kolbĂĄszt eszik!
Laci kihĂșzta magĂĄt.
â Fiam, Ă©n mostantĂłl LĂĄszlĂł nĆvĂ©r vagyok!
Ebben a pillanatban megjelent egy idĆs apĂĄca.
â HĂĄla Istennek, nĆvĂ©r! VĂ©gre megĂ©rkezett!
Laci megdermedt.
â TessĂ©k?
â MĂĄr nagyon vĂĄrjuk! A konyhĂĄban rengeteg a munka!
Laci Józsira nézett.
JĂłzsi a nevetĂ©stĆl mĂĄr megszĂłlalni sem tudott.
â De Ă©n… â kezdte Laci.
â Tudom, tudom! HosszĂș volt az Ășt! Jöjjön, kedves nĆvĂ©r!
Ăs mielĆtt Laci bĂĄrmit mondhatott volna, az idĆs apĂĄca mĂĄr be is vezette a konyhĂĄba.
Ott egy hatalmas zsĂĄk krumpli vĂĄrta.
â Ezt legyen szĂves megpucolni!
Laci körĂŒlnĂ©zett.
â Mindet?!
â TermĂ©szetesen!
â Ăs hĂĄnyan esznek itt?!
â Ma szĂĄzötven vendĂ©get vĂĄrunk.
Laci elsĂĄpadt.
â SzĂĄzötvenet?!
â Igen, nĆvĂ©r!
â Ăs… nem lehetne inkĂĄbb rendelni valamit?
Az apåca meglepetten nézett rå.
â MiĂ©rt rendelnĂ©nk, amikor itt vagyunk mi?
Laci halkan megszĂłlalt:
â Na, ezt mondja otthon a felesĂ©gem is…
Az idĆs nĆvĂ©r gyanakodva mĂ©regette.
â Maga melyik rendhĂĄzbĂłl Ă©rkezett?
Laci gondolkodott.
â HĂĄt… a PetĆfi utcĂĄbĂłl.
â Az melyik rendhez tartozik?
â A csalĂĄdihoz.
â TessĂ©k?!
â Semmi, semmi! MĂĄr pucolom is!
Egy Ăłra mĂșlva Laci mĂ©g mindig a krumplival kĂŒzdött.
Ekkor megjelent egy mĂĄsik apĂĄca.
â NĆvĂ©r, tudna segĂteni a kĂĄpolnĂĄban?
Laci felcsillant.
â Persze! Ott legalĂĄbb le lehet ĂŒlni?
â Lehet bizony!
â Akkor megyek!
A kåpolnåban azonban az orgona mellett kellett volna énekelnie.
â NĆvĂ©r, kezdjĂŒk a prĂłbĂĄt!
Laci zavartan köhintett.
â Ăn inkĂĄbb csak hallgatni szoktam.
â Ne szerĂ©nykedjen!
â Nem szerĂ©nykedem, csak nincs hangom!
â Az Ărnak minden hang kedves!
Laci erre megpróbålt elénekelni egy sort.
Az orgonista abbahagyta a jåtékot.
Az egyik apĂĄca keresztet vetett.
A måsik halkan megkérdezte:
â NĆvĂ©r, maga megfĂĄzott?
Laci megråzta a fejét.
â Nem. Ăn gyĂĄrilag ilyen vagyok!
Az orgonista sĂłhajtott.
â TalĂĄn jobb lenne, ha inkĂĄbb visszamenne a konyhĂĄba.
â Na, vĂ©gre valamiben egyetĂ©rtĂŒnk!
Közben Józsi az udvaron kereste a baråtjåt.
Amikor meglĂĄtta Lacit apĂĄcaruhĂĄban, kezĂ©ben egy krumplihĂĄmozĂłval, majdnem elesett a nevetĂ©stĆl.
â Laci! Te mĂ©g mindig itt vagy?!
â Nem lĂĄtod?! Felvettek!
â Minek?!
â KonyhĂĄs nĆvĂ©rnek!
â Ăs mikor jössz?
â Amint vĂ©get Ă©r a prĂłbaidĆm!
Ekkor megjelent a fĆnöknĆ.
â ElnĂ©zĂ©st, kedves nĆvĂ©r! MegkĂ©rdezhetem, miĂ©rt ilyen mĂ©ly a hangja?
Laci kihĂșzta magĂĄt.
â CsalĂĄdi öröksĂ©g!
â Ăs miĂ©rt van bajusza?!
Laci gondolkodĂĄs nĂ©lkĂŒl rĂĄvĂĄgta:
â A nagyanyĂĄmtĂłl örököltem!
A fĆnöknĆ egy pillanatig csak nĂ©zte.
â Ăs miĂ©rt szĂłlĂtja ez az Ășr Lacinak?!
Józsi közbevågott:
â Mert ez a beceneve!
â Ăs mi a teljes neve?
Laci kétségbeesetten rånézett a baråtjåra.
JĂłzsi vigyorogva felelte:
â LĂĄszlĂł nĆvĂ©r, a krumplipucolĂłk vĂ©dĆszentje!
A fĆnöknĆ ekkor mĂĄr mindent megĂ©rtett.
â Uraim! Maguk ugye nem apĂĄcĂĄk?!
Laci levette a fĂĄtylat.
â HĂĄt, nĆvĂ©r, Ă©n ezt mĂĄr reggel is tudtam!
A fĆnöknĆ elĆször megdöbbent, aztĂĄn hangosan elnevette magĂĄt.
â Ilyet mĂ©g nem lĂĄttam! De legalĂĄbb a krumplit megpucolta?
â Meg bizony!
â Akkor köszönjĂŒk a segĂtsĂ©get! A ruhĂĄt pedig legyen szĂves visszaadni!
Laci boldogan åtöltözött.
Este hétkor végre hazaért.
Az ajtĂłban vĂĄrtam.
â Na, Laci! Milyen volt a veterĂĄnautĂł-kiĂĄllĂtĂĄs?
â Nem jutottunk el.
â Ăs mit csinĂĄltĂĄl egĂ©sz nap?
â Krumplit pucoltam, Ă©nekeltem, Ă©s majdnem apĂĄca lettem.
â Ărtem. Ăs legalĂĄbb jĂłl Ă©rezted magad?
â DrĂĄgĂĄm, Ă©n oda többet nem megyek!
â MiĂ©rt?
Laci levågta magåt a kanapéra.
â Mert ott mĂ©g vasĂĄrnap is dolgozni kell!
Måsnap reggel azonban csörgött a telefonja.
A kolostorbĂłl hĂvtĂĄk.
â JĂł reggelt, LĂĄszlĂł Ășr! A fĆnöknĆ szeretnĂ© megköszönni a tegnapi segĂtsĂ©gĂ©t!
â Nagyon kedves!
â Ăs szeretnĂ©nk megkĂ©rdezni, hogy jövĆ szombaton is rĂĄĂ©rne-e?
Laci rĂ©mĂŒlten rĂĄm nĂ©zett.
â DrĂĄgĂĄm! MĂĄr megint az apĂĄcĂĄk keresnek!
Elvettem tĆle a telefont.
â JĂł napot kĂvĂĄnok! Miben segĂthet a fĂ©rjem?
â Tudja, asszonyom, olyan szĂ©pen megpucolta a krumplit, hogy szĂvesen lĂĄtnĂĄnk Ășjra!
Elmosolyodtam.
â TĂ©nyleg? Ăs mennyi idĆre?
â AkĂĄr egĂ©sz napra!
â Ăs ebĂ©det is kap?
â TermĂ©szetesen!
â Mosogatnia is kell?
â Igen, nĂĄlunk mindenki segĂt!
Egy pillanatig gondolkodtam.
Aztån megkérdeztem:
â Ăs mondja, nĆvĂ©r, fĂ©rfiakat vĂ©glegesen is felvesznek? Mert Ă©n ezt a pĂ©ldĂĄnyt szĂvesen beajĂĄnlanĂĄm!
Laci a hĂĄttĂ©rbĆl felkiĂĄltott:
â ILONKA! ĂN MĂG ITT VAGYOK!
Mire én:
â Tudom, drĂĄgĂĄm! Pont ezt prĂłbĂĄlom elintĂ©zni! đ
Jogi zĂĄradĂ©k: A törtĂ©net teljes egĂ©szĂ©ben fiktĂv, szereplĆi Ă©s esemĂ©nyei kitalĂĄltak. KizĂĄrĂłlag humoros, szĂłrakoztatĂĄsi cĂ©llal kĂ©szĂŒlt.






























