Anyós a templomban

A pap prédikál, majd jön az adománygyűjtés.
Körbejár a persely, mindenki dob bele valamit.

Az anyós nem dob semmit.

A mellette ülő néni odasúgja:
– Drága, hát maga nem adakozik?

Anyós felháborodva:
– Dehogynem! Én imádkozom!

A néni:
– Az szép, de az nem ugyanaz…
Anyós:
– Ugyan már! Az imádság sokkal értékesebb, mint a pénz!

Ebben a pillanatban a pap megáll a perselyes ministráns mellett, és megszólal:

– Kedves hívek, látom, ma nagyon megindult a lelkek nagylelkűsége… különösen az első sorban.

Az anyós kihúzza magát, elégedetten mosolyog, mintha dicséretet kapott volna.

Mise után a templom előtt odamegy hozzá a pap:

– Asszonyom, hallottam, mennyire hisz az imádság erejében.

– Hát persze, tisztelendő úr! – mondja az anyós. – Az a legfontosabb.

A pap bólint:
– Akkor örülni fog: a jövő héttől mi is így fizetjük a villanyszámlát. Imádkozunk rá.

Az anyós egy pillanatra lefagy:
– De hát… azt nem lehet!

Pap mosolyogva:
– Látja. Pontosan ezért gyűjtünk.

Még több vicc:

A zokni felhívja a mosógépet:
– Te, most komolyan… hova tűnik a párom?
A mosógép:
– Ne aggódj, csak elment külön programra.

A kenyérpirító beadja a válópert:
– Elegem van, hogy mindig csak „megpirítanak”, de sose vesznek komolyan!

A növény szól a gazdájának:
– Ne locsolj már annyit… nem akvárium vagyok!
A gazda:

– Akkor miért vagy mindig ilyen zöld?
– Mert rosszul vagyok.

A hold bemegy a boltba:
– Kérek egy szeletet magamból.
Eladó:
– Milyet?

Hold:
– Teliholdat. Ma vendégek jönnek.

A telefon megsértődik:
– Ne simogass annyit!