– Jean, hogy hívják a maga feleségét?
– Eszter, uram.
– Hmm, Eszter, Eszter. Megd.gtam egyszer! Hahahahaha!
– És a maga feleségét, uram?
– Anasztázia, de ezzel nem tud mit kezdeni.
– Anasztázia, Anasztázia. Megd.gtam százszor.
– Jajj, Jean, ez nem is rímel!
– Nem rímel, de igaz!
+1VICC
A férj este ünnepélyesen leül a feleség mellé.
A feleség ránéz, és már látja: jön a „komoly beszélgetés”.
– Mi van?
– Beszélnünk kell.
– Aha. Mennyi pénzbe kerül ez a mondat?
A férj megsértődik.
– Semennyibe! Most érzelmi téma.
A feleség:
– Az érzelmi témák nálad is költségvetésesek.
A férj nagy levegőt vesz.
– Szerintem túl sokat vitatkozunk.
A feleség bólint.
– Szerintem meg túl keveset hallgatsz.
A férj:
– Látod, pont erről beszélek!
A feleség:
– Én meg pont erről.
A férj próbál békülékeny lenni.
– Oké, új szabályt javaslok.
– Na, mondjad, Einstein.
– Ha vita van, legyen egy „timeout”.
A feleség:
– Mint a gyerekeknél?
– Igen, csak felnőttesen.
– Nálad mi a „felnőttes”?
– Hogy nem csapkodunk ajtót.
A feleség mosolyog.
– Azt én nem csapkodom.
A férj:
– Akkor ki? A szél?
A feleség:
– A következmény.
A férj feláll, és előadja a tervet.
– Szóval, ha vita van, azt mondjuk: „timeout”, és 10 perc csend.
A feleség:
– És mit csinálsz 10 perc csendben?
A férj:
– Gondolkodom.
A feleség felnevet.
– Az neked menni fog?
A férj:
– Igen! Sőt… még timer is kell hozzá.
Előveszi a telefonját, és beállít egy visszaszámlálót.
A feleség:
– Te erre appot is találtál, mi?
A férj:
– Igen, mert rendszer kell a békéhez.
A feleség:
– A békéhez nálad inkább felelősség kéne, de oké.
A férj:
– Próbáljuk ki!
A feleség vállat von.
– Jó. Indítsuk.
A férj boldog.
– Oké, mondd, mi zavar, és ha nagyon felmegy a vérnyomás, timeout.
A feleség nyugodtan:
– Zavar, hogy sosem rakod vissza a kupakot a fogkrémre.
A férj:
– Ez ennyi? Ez apróság.
A feleség:
– Apróság, ami minden reggel a mosdón csillog, mint a te lustaságod.
A férj:
– Timeout!
Megnyomja a timert.
A telefon csipog: 10:00.
Csend.
A férj diadalmasan mosolyog, mintha feltalálta volna a házasságot.
A feleség is csendben van… ami mindig rossz jel.
Két perc múlva a férj nem bírja.
– Na, jobb?
A feleség:
– Timeout alatt nem beszélünk.
A férj:
– Igaz, igaz…
Csend.
Öt percnél a férj már vakarózik.
– Én ezt bírom. Tök jól bírom.
A feleség:
– Timeout alatt nem kommentálunk.
A férj:
– Oké…
Hét percnél a férj feláll.
– Megnézem a hűtőt.
A feleség:
– Timeout alatt nem menekülünk.
A férj visszaül, mint egy lebukott iskolás.
Kilenc percnél a férj már sápadt.
– Ez kínzás.
A feleség:
– Ez a csend. Ismerkedjetek.
A timer végre csipog: 0:00.
A férj fellélegzik.
– Na! Látod? Megoldottuk!
A feleség mosolyog.
– Igen. És most én jövök.
A férj:
– Te mivel?
A feleség elővesz egy konyhai stoppert.
– Bevezettem egy új szabályt.
A férj:
– Milyen szabályt?
A feleség:
– Ha valaha azt mondod, hogy „timeout”… akkor 10 percig te mosogatsz.
A férj lefagy.
– Miért?
A feleség megadja a csattanót:
– Mert a csend nálad nem béke… csak szünet a panaszkodás előtt.
