A férjem egy hétig minden este elmosogatott – pénteken megtudtam, miért
Tizenhat éve vagyunk házasok Péterrel.
Ennyi idő alatt az ember megtanulja, hogy bizonyos csodáknak nem örülni kell.
Hanem gyanakodni.
Péter például soha nem szeretett mosogatni.
Ha két tányér maradt a mosogatóban, képes volt úgy tenni, mintha a konyha annak a lakásnak egy lezárt, életveszélyes része lenne.
Múlt hétfőn azonban vacsora után felállt.
– Hagyd csak, majd én elmosogatok.
Majdnem félrenyeltem.
– Te?
– Miért? Nem tudok?
– Tizenhat éve próbálom kideríteni.
Nem szólt semmit.
Elmosogatott.
Kedden megint.
Szerdán már a tűzhelyet is letörölte.
Csütörtök este pedig vacsora után rám nézett:
– Van még valami, amit megcsináljak?
Na, itt már biztos voltam benne, hogy baj van.
Felhívtam a nővéremet.
– Szerinted mit csinált?
– Ki?
– Péter.
– Nem tudom. Miért?
– Négy napja mosogat.
A nővérem néhány másodpercig hallgatott.
– Te jó ég.
– Ugye?
– Biztos vett valamit.
Ez nekem is eszembe jutott.
Megnéztem a bankszámlát.
Semmi.
Átnéztem a garázst.
Semmi új szerszám.
Még a csomagtartóba is benéztem.
Üres.
Péntek este aztán Péter megint elmosogatott.
Már nem bírtam tovább.
– Na jó. Mondd el!
– Mit?
– Mit vettél?
– Semmit.
– Akkor mit akarsz venni?
– Semmit.
– Akkor miért mosogatsz egy hete?
Péter letette a szivacsot.
– Mert múlt vasárnap azt mondtad, ha egy hétig nem kell utánam pakolnod, jövő szombaton egész nap azt csinálhatok, amit akarok.
Elgondolkodtam.
Tényleg mondtam ilyet.
– És mit akarsz csinálni szombaton?
Péter elmosolyodott.
– Semmit.
– Tessék?
– Tizenhat éve erre várok engedéllyel.
Akkor értettem meg, hogy a férjem nem lett szorgalmasabb.
Csak végre talált egy célt, amiért hajlandó volt dolgozni.
Néha nem az ember változik meg egyik napról a másikra. Csak végre talál valamit, ami eléggé motiválja.
Jogi megjegyzés: A történet szórakoztató céllal készült, szereplői és eseményei kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.
