😂 A férjem egy hétig titokban hastáncot tanult!
A férjem, Laci, negyvennyolc éves, és a tánchoz nagyjából annyi érzéke van, mint egy hűtőszekrénynek.
A lagzinkon például úgy rálépett a lábamra, hogy a nászút első két napján papucsban jártam.
Azóta minden családi rendezvényen ugyanazt mondja:
– Drágám, én nem táncolok. Én a zenét belül élem meg!
Ez általában azt jelenti, hogy ül a sarokban, és eszi a pogácsát.
Éppen ezért kezdtem gyanakodni, amikor egyik hétfőn közölte:
– Mostantól esténként eljárok egy kis testmozgásra!
– Te? Hová?
– Hát… tornázni.
– Milyen tornára?
– Olyan… csípőmozgatósra.
– Laci, te csípőből legfeljebb a hűtőajtót szoktad kinyitni!
Nem válaszolt.
Kedden már egészen furcsán viselkedett.
Vacsora közben egyszer csak felállt, megkapaszkodott a konyhapultban, és elkezdte jobbra-balra mozgatni a csípőjét.
– Mit csinálsz?!
– Semmit! Beállt a derekam!
– És attól miért rázod a feneked?
– Mert ott érzem!
Szerdán a fürdőszobából arab zene hallatszott.
Bekopogtam.
– Laci, jól vagy?
– Persze!
– Akkor miért csörög odabent valami?
– Leesett a borotvám!
– Hatszor?!
Csütörtökön megtaláltam a sporttáskájában egy aranyszínű, csörgős kendőt.
– Laci! Ez meg mi?
Ránézett, aztán rám.
– Az… törölköző.
– Laci, ezen negyven darab aranypénz lóg!
– Akciós volt!
Pénteken aztán minden kiderült.
A férjem telefonjára üzenet érkezett:
„Laci! Holnap fellépés! A csípőnyolcast még gyakorold!”
– FELLÉPÉS?! – kiáltottam.
Laci elsápadt.
Kiderült, hogy a munkahelyén jótékonysági műsort szerveztek, és a férfiak hastánccal akarták meglepni a közönséget.
Laci eredetileg csak a zenét kezelte volna, de az egyik kollégája megbetegedett.
– És miért nem szóltál nekem?
– Mert tudtam, hogy kinevetsz!
– Én? Soha!
Ekkor elképzeltem a férjemet aranykendőben.
Le kellett ülnöm.
Szombaton természetesen ott ültem az első sorban.
Felcsendült a zene.
Hat férfi vonult a színpadra, csillogó kendőben.
Középen Laci.
Az első mozdulatnál még minden rendben volt.
A másodiknál Laci csípője balra ment, a hasa jobbra, a térde pedig láthatóan felmondta a szolgálatot.
A harmadik mozdulatnál olyan lendülettel fordult meg, hogy az aranykendője beleakadt a mellette táncoló kolléga övébe.
A két férfi összekapaszkodva forgott tovább.
A közönség tombolt.
Én már a könnyeimet törölgettem.
A műsor végén Laci büszkén lejött hozzám.
– Na, milyen voltam?
– Fantasztikus, drágám! Főleg amikor majdnem elvitted magaddal Bélát!
– Az koreográfia volt!
Másnap reggel a konyhában megkérdeztem:
– Laci, akkor most vége a hastáncnak?
– Persze! Soha többé!
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja.
Margit néni, az anyósom hívta.
– Lacikám! Láttam a videót! Jövő szombaton lesz a nyugdíjasklubban egy műsor. Beajánlottalak!
– ANYA! ÉN NEM VAGYOK HASTÁNCOS!
– Ne szerénykedj, kisfiam! Már plakátot is nyomtattunk!
Laci elsápadt.
– Milyen plakátot?
– Hát azt, hogy „Kelet varázsa – fellép László, a hastánc királya!”
Azóta a férjem nem veszi fel az anyja telefonját.
Én viszont már megvettem az első sorba a jegyet.
És egy aranyszínű csörgős kendőt is.
Hátha ráadás lesz! 😂
Megjegyzés: A történet kitalált, kizárólag szórakoztatási céllal készült.
