
😂 A férjem elment a szülői értekezletre….
A férjem, Laci, tizenkét éve házas velem, és ez idő alatt három dologban bizonyult különösen tehetségesnek.
A tévé előtti elalvásban, a hűtőszekrény indokolatlan nyitogatásában, és abban, hogy minden családi feladat alól kibújjon.
A szülői értekezletre például még soha nem ment el.
Mindig volt valami kifogása.
Egyszer fájt a feje, máskor túlóráznia kellett, harmadszor pedig azt állította, hogy a férfiak jelenléte megzavarná a pedagógiai munkát.
Ezt a hülyeséget is teljesen komolyan mondta.
Egy csütörtök délután azonban megelégeltem a dolgot.
– Laci! Ma te mész a szülői értekezletre!
– Én?!
– Nem, a szomszéd Józsi! Persze, hogy te!
– De hát én nem értek az iskolához!
– Nyolc évig jártál oda!
– Pontosan! És látod, mennyi bajom lett belőle!
Végül nagy nehezen beadta a derekát.
Felvett egy inget, megfésülködött, és indulás előtt még megkérdezte:
– Mit kell ott csinálni?
– Ülni, figyelni, és lehetőleg nem beszélni!
– Akkor ez nekem való!
Hát, ebben tévedett a legnagyobbat.
Este hétkor csörgött a telefonom.
Laci volt.
– Drágám, egy kis gond van!
– Mi történt?!
– Szerintem összevesztem az osztályfőnökkel.
– MICSODA?!
– De nem én kezdtem!
– Laci! Mit csináltál?!
– Hát, azzal kezdődött, hogy a tanárnő megkérdezte, ki vállalná el az osztálypénz kezelését.
– És?
– Senki nem jelentkezett.
– És te?
– Mondtam, hogy én biztos nem, mert otthon a saját fizetésemet sem kezelhetem!
A háttérben valaki hangosan nevetett.
– Laci, gyere haza!
– Nem lehet!
– Miért?!
– Mert most választják a szülői munkaközösség vezetőjét!
– És az téged miért érdekel?!
Néhány másodperc csend következett.
– Hát… mert engem jelöltek.
Majdnem elejtettem a telefont.
– TÉGED?!
– Igen, de nyugi! Mondtam nekik, hogy alkalmatlan vagyok!
– És?
– Azt mondták, végre egy őszinte jelölt!
Tíz perccel később újra hívott.
– Drágám, van egy jó hírem meg egy rossz!
– Kezdd a rosszal!
– Megválasztottak.
– És mi a jó?!
– Egyhangúlag!
Azt hittem, megőrülök.
– Laci! Te még azt sem tudod, hány gyerek jár az osztályba!
– Dehogynem! Huszonhat!
– Huszonnyolc, Laci!
– Na látod! Máris van két új tagunk!
De a java csak ezután következett.
Fél kilenckor végre hazaért.
Kezében egy vastag dosszié, három papír és egy zacskó pogácsa.
Olyan büszkén lépett be, mintha legalábbis polgármesterré választották volna.
– Na, asszony! Mostantól hivatalos ember vagyok!
– Mit vállaltál még el?!
– Semmi különöset. Megszervezem a kirándulást, a karácsonyi vásárt és az év végi osztálybulit.
– LACI!!!
– Ne kiabálj! A tanárnő szerint kiváló szervezőkészségem van!
– Miből gondolta?!
– Abból, hogy öt perc alatt megszerveztem, ki hozzon pogácsát a következő értekezletre!
Leültem a székre.
– És ki hoz?
– Te.
Ekkor már komolyan fontolgattam, hogy beadom a válókeresetet.
Másnap reggel azonban megcsörrent a telefonom.
Az osztályfőnök hívott.
– Jó reggelt kívánok! Csak szeretném megköszönni a férje tegnapi részvételét!
– Elnézést kérek, ha valami butaságot mondott!
– Ugyan! Rég nevettünk ennyit egy szülői értekezleten!
– Ennek örülök…
– Egyébként szeretném megkérdezni, a férje valóban ért a hangtechnikához?
Megdermedtem.
– Miért?!
– Mert elvállalta az iskolai ünnepség hangosítását!
– A FÉRJEM?!
– Igen! Azt mondta, otthon ő kezeli a távirányítót!
Letettem a telefont.
Laci éppen a konyhában reggelizett.
– Laci, te elvállaltad az ünnepség hangosítását?!
– Persze!
– De hát te még a Bluetooth-hangszórót sem tudod összekapcsolni a telefonoddal!
– Az más! Ott mindig te zavarsz össze!
Ekkor megszólalt a telefonja.
Az egyik apuka volt.
– Szia, Laci! Csak azt szeretném kérdezni, hogy az osztálykirándulásra hány buszt rendeljünk?
Laci gondolkodás nélkül válaszolt:
– Egyet!
– De negyvennyolcan jelentkeztek a szülőkkel együtt!
– Akkor nagyot!
A történet legszebb része azonban egy hónappal később következett.
Laci azóta minden este a szülői csoportban intézkedett.
Táblázatokat gyártott, telefonált, szervezett.
Egyik este megkérdeztem:
– Laci, mikor lesz a következő szülői értekezlet?
– Kedden.
– Remek! Akkor most én megyek!
Erre olyan gyorsan kapta fel a fejét, hogy majdnem leesett a kanapéról.
– AZT NEM LEHET!
– Miért?!
– Mert én vagyok az elnök!
– És?!
– És a tanárnő külön megkért, hogy feltétlenül menjek!
– Ugyan miért?
Laci zavartan megvakarta a fejét.
– Hát… múltkor megígértem, hogy a következő értekezleten megmutatom a szülőknek, hogyan kell fegyelmezni a gyerekeket.
Ránéztem.
– Laci! Te a saját fiadnak sem tudod elérni, hogy időben lefeküdjön!
– Tudom!
– Akkor mégis mit fogsz nekik tanítani?!
Laci elmosolyodott.
– Hát azt, hogyan kell rávenni az anyjukat, hogy megcsinálja helyettünk!
Azóta egyetlen szülői értekezletre sem engedem el egyedül.
Mert én férjet küldtem az iskolába, és hazakaptam egy komplett szülői munkaközösséget! 😂
Jogi nyilatkozat: A történet fiktív, a szereplők és az események kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel kizárólag a véletlen műve.






























