A szomszédom két éve használta a kukámat – aztán egy hétfő reggel meglepetés várta
Két éve minden hétfő reggel ugyanaz történt.
Kitoltam a kukát a kapu elé.
Tíz perccel később kijött a szomszédom, Péter, kezében két hatalmas szemeteszsákkal.
– Van még benne hely? – kérdezte.
Az elején mindig azt mondtam:
– Persze.
Nagy hiba volt.
Péter ugyanis idővel rájött, hogy a „persze” nálam valószínűleg azt jelenti:
„Nyugodtan használd a kukámat életed végéig.”
Egy idő után már nem is kérdezett.
Csak kijött.
Felnyitotta a kukámat.
Beletette a zsákjait.
Majd visszament a házába.
Néha annyi szemetet rakott bele, hogy az enyém már bele sem fért.
Egyszer szóltam neki.
– Péter, nem tudnál egy kicsit kevesebbet beletenni?
Rám nézett.
– De hát úgyis elviszik.
Ezzel nehéz volt vitatkozni.
Főleg azért, mert technikailag igaza volt.
Csak éppen az én kukámat vitték el.
A helyzet akkor változott meg, amikor egy vasárnap este vendégeink voltak.
Másnap reggel vittem volna ki a szemetet, de a kukám már tele volt.
Péter zsákjaival.
Átmentem hozzá.
– Péter, tele van a kukám.
– Igen, láttam.
Vártam.
Ő is várt.
– És?
– Mit és?
Abban a pillanatban rájöttem, hogy teljesen felesleges magyarázkodnom.
Hazamentem.
A következő héten rendeltem magamnak egy új kukát.
A régit pedig hétfő reggel szépen kitettem a megszokott helyére.
Péter pontosan érkezett.
Két zsákkal.
Felnyitotta.
Beletette mindkettőt.
Még a fedelet is gondosan visszacsukta.
Aztán észrevette, hogy én az ablakból nézem.
Mosolyogva integetett.
Én is visszaintegettem.
Tíz perccel később megérkezett egy autó.
Kiszállt belőle a bátyám.
Odament a kukához, betette a csomagtartóba, és elhajtott vele.
Péter szinte azonnal átrohant.
– Hová vitte a kukát?!
– A hétvégi házába.
Péter arca megváltozott.
– De abban van a szemetem!
– Tudom.
– Akkor most mit csináljak?
Elgondolkodtam.
– Szerintem hívd fel a bátyámat.
– És mit mondjak neki?
– Hogy két éve közösen használjuk a kukát, csak erről eddig ő nem tudott.
Péter néhány másodpercig nézett rám.
A következő hétfőn történt valami egészen különös.
A szomszédomnak hirtelen lett saját kukája.
Jogi záradék: A történet fiktív, szórakoztató céllal készült. A szereplők és az események kitaláltak; bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.
