A feleségem egy este odajött hozzám, és teljesen komolyan azt mondta:
– Szerintem túl sok pénzt költesz felesleges dolgokra.
Éppen egy új horgászbotot nézegettem a telefonomon.
Gyorsan lezártam az oldalt.
– Ugyan már, mire gondolsz?
– Például erre a horgászcucc-mániádra.
– Az befektetés.
– Befektetés?
– Persze.
– És mennyit hozott eddig?
Kicsit elgondolkodtam.
– Hát… halat még nem fogtam vele.
– Akkor?
– De nagyon szép bot.
A feleség csak a fejét rázta.
Másnap munkából hazafelé megálltam a boltban.
Amikor beléptem a lakásba, egy hatalmas doboz állt a nappali közepén.
– Ez meg mi?
– Vettem egy új robotporszívót – mondta büszkén.
– Mennyibe került?
– Nem számít.
– Hogyhogy nem számít?
– Mert ez befektetés.
– Befektetés?
– Persze.
– És mit termel?
– Szabadidőt.
– Értem.
Két hét múlva ismét vitatkoztunk a pénzről.
A feleség hirtelen elővette a nagy érvet:
– Legalább én nem veszek olyan dolgokat, amiket aztán nem használok!
Ránéztem.
A nappali sarkában ott állt a robotporszívó.
Porosan.
Kikapcsolva.
Már tíz napja ugyanabban a helyzetben.
Csendben rámutattam.
A feleség követte a tekintetemet.
Nézte a robotporszívót.
Aztán engem.
Majd megszólalt:
– Jó, de az legalább tudna dolgozni, ha akarna.
Azóta nem vitatkozunk.
Csak néha összenézünk a robotporszívóval.
