😂 Az anyósom és a félresikerült randi

😂 Az anyósom és a félresikerült randi
Az anyósom, Margit néni hetvenhárom éves, és egyáltalán nem tartja magát öregnek.

Sőt, szerinte a hetven az új ötven, csak egy kicsit többet kell ülni közben.

Hirdetés

Amióta megözvegyült, gyakran emlegeti, hogy egy rendes férfi azért még elférne mellette.

– Nem kell nekem semmi különös! – mondogatta. – Legyen udvarias, jóképű, legyen saját háza, autója, és ne horkoljon!

A férjem, Laci egyszer megjegyezte:

– Anya, te nem férjet keresel, hanem egy jól felszerelt szállodát!

– Ne szólj bele, kisfiam! Te sem voltál valami nagy fogás, mégis elvett valaki!

Hirdetés

Ezen inkább nem vitatkoztunk.

Aztán egy pénteki napon Margit néni bejelentette, hogy randija lesz.

Egy Béla nevű úrral ismerkedett meg az interneten.

Béla hetvenhat éves volt, nyugdíjas vállalkozó, és állítólag remek humorérzékkel rendelkezett.

– Képzeljétek, még fényképet is küldött! – újságolta Margit néni.

Laci megnézte a képet.

– Anya, ez a fotó legalább harmincéves!

– Na és? Én sem a tegnapi frizurámmal akarom meghódítani!

A randi délután ötkor kezdődött egy elegáns cukrászdában.

Margit néni már reggel kilenckor készülődni kezdett.

Háromszor átöltözött, négyszer megfésülködött, és annyi parfümöt fújt magára, hogy Laci a konyhában is köhögött.

– Anya, biztos, hogy nem túl sok az illatszer?

– Egy nőnek illatoznia kell!

– Igen, de nem három utcával arrébb is!

Margit néni végül egy piros ruhában indult el.

Indulás előtt még megállt az ajtóban.

– Ha Béla megkéri a kezem, mit szóltok?

Laci vállat vont.

– Ha elvisz magával, én állom a lakodalmat!

– Szemtelen kölyök!

Este fél hétkor azonban megcsörrent a telefonom.

Margit néni volt az.

– Gyertek értem! Azonnal!

– Mi történt? Béla nem jelent meg?

– Dehogynem! Sajnos!

– Miért, olyan csúnya?

– Nem! Rosszabb! Beszél!

Nem értettem.

– Margit néni, egy randin ez általában előny!

– Nem úgy, ahogy ez!

Amikor odaértünk a cukrászdához, Béla éppen az asztalnál ült, és egy hatalmas krémest evett.

Margit néni mellette állt, összefont karral.

– Na, végre! – kiáltotta.

Laci odalépett Bélához.

– Jó estét! Mi a probléma?

Béla letette a villáját.

– Nézze, fiatalember, én csak annyit mondtam a hölgynek, hogy szeretem a házias asszonyokat!

– És? – kérdezte Laci.

– Erre megkérdezte, hogy tudok-e mosogatni!

Margit néni közbevágott.

– Mert ha házias asszonyt akar, akkor legyen házias férfi is!

– Én meg mondtam, hogy van mosogatógépem! – védekezett Béla.

– Persze! – csattant fel Margit néni. – Aztán kiderült, hogy negyvenéves!

– De még működik!

– Az én derekam is működik, Béla, mégsem dicsekszem vele!

Laci ekkor már a szája elé tette a kezét, nehogy elnevesse magát.

De a java még hátravolt.

Béla ugyanis elmesélte, hogy Margit néni a randi közepén elővett egy kis füzetet.

– Milyen füzetet? – kérdeztem.

– Egy kérdéslistát! – felelte Béla.

Margit néni büszkén kihúzta magát.

– Természetesen! Hetvenhárom évesen már nem vásárolok zsákbamacskát!

– És miket kérdezett? – érdeklődött Laci.

Béla számolni kezdte az ujjain.

– Tudok-e főzni, van-e fogsorom, szedek-e gyógyszert, mennyit fogyaszt az autóm, és milyen gyakran látogatnak a rokonaim!

– Ezek fontos dolgok! – jelentette ki Margit néni.

– Aztán megkérdezte, hogy horkolok-e!

– Na és? – kérdeztem.

– Mondtam, hogy nem tudom, mert alszom közben!

Erre Margit néni felháborodott.

– Látjátok?! Még saját magáról sem tud semmit!

Béla azonban nem hagyta annyiban.

– Azt bezzeg nem mondja el, hogy ő mit válaszolt az én kérdésemre!

– Milyen kérdésre? – fordultam Margit nénihez.

Béla elmosolyodott.

– Megkérdeztem, hogy szeret-e utazni.

– És? – kérdezte Laci.

– Azt felelte, hogy igen, de csak akkor, ha én vezetek, én fizetek, és nem viszem olyan helyre, ahol gyalogolni kell!

Margit néni megigazította a táskáját.

– Mert én nyaralni akarok, nem zarándokolni!

Ekkor Béla felállt.

– Tudják mit? Én inkább hazamegyek!

– Nagyszerű ötlet! – mondta Margit néni.

Béla azonban még visszafordult.

– Egyébként Margit, maga nagyon csinos asszony!

Az anyósom arca azonnal felderült.

– Tényleg?

– Igen! Csak egy kicsit sokat beszél!

Margit néni felháborodva nézett rá.

– ÉN?! SOKAT?!

Béla bólintott.

– Nézze, másfél órája ülünk itt, és én még a vezetéknevét sem tudom!

– Mert nem kérdezte!

– Dehogynem! Háromszor!

Laci ezen már hangosan nevetett.

Végül kifizettük a süteményeket, és elindultunk hazafelé.

Az autóban Margit néni hosszú percekig hallgatott.

Ez annyira szokatlan volt, hogy Laci aggódva hátranézett.

– Anya, jól vagy?

– Persze!

– Akkor miért nem beszélsz?

– Gondolkodom!

– Min?

– Hogy adok-e Bélának még egy esélyt!

Majd elővette a telefonját.

– Nézzétek csak! Már írt is!

– Mit? – kérdeztem.

Margit néni felolvasta:

„Kedves Margit! Nagyon örültem a találkozásnak. Szerintem mindketten jobban járunk, ha barátok maradunk.”

Laci elmosolyodott.

– Na, anya, úgy látszik, Béla nem akar második randit.

Margit néni sértődötten felhorkant.

– Micsoda beképzelt alak! Mintha én akarnék!

Aztán gyorsan válaszolt neki.

Másnap reggel, amikor átmentünk hozzá, Margit néni már az asztalnál ült, ünneplőruhában, frissen fodrászolt hajjal.

– Hová készül, mama? – kérdezte Laci.

– Randira!

– Már megint?!

– Igen! Bélával!

Majdnem elejtettem a kávéscsészét.

– De hát tegnap szakítottak!

Margit néni elégedetten mosolygott.

– Csak ő akart szakítani! Én visszaírtam neki, hogy barátok lehetünk, de előtte még tartozik nekem egy rendes randevúval!

– És mit válaszolt?

– Azt, hogy rendben, de most ő választja a helyet!

– Hová mennek?

Margit néni elővette a telefonját.

– Egyelőre csak annyit írt, hogy kényelmes cipőben menjek.

Laci gyanakodva nézett rá.

– Anya, biztos, hogy jó ötlet ez?

– Miért ne lenne?!

Ekkor újabb üzenet érkezett.

Margit néni elolvasta, majd olyan hangosan kiáltott fel, hogy majdnem leestünk a székről.

– EZ A SZEMTELEN VÉNEMBER!

– Mi történt?! – kérdeztem.

Az anyósom vörös arccal felénk fordította a telefont.

Béla ezt írta:

„Margitkám, várlak délután négykor a városi könyvtár előtt. Ott legalább kötelező a csend!”

Laci azóta is azt mondja, hogy Béla az első férfi, akinek sikerült elhallgattatnia az anyját.

Igaz, csak három másodpercre.

Mert Margit néni utána rögtön felkiáltott:

– NA, EZT A FÉRFIT MOST MÁR BIZTOSAN MEGSZERZEM! VAN HUMORA!

Ez a történet kitalált, humoros alkotás, kizárólag szórakoztatási céllal.

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel is!
Hirdetés