😂 Józsi bácsi elment a városi konditerembe – A személyi edző másnap szabadságot kért!
Józsi bácsi hetvennyolc éves volt, és egész életében azt vallotta, hogy a legjobb testedzés a kapálás, a favágás meg a szomszéd kerítésének megjavítása.
Konditeremben még soha nem járt.
Sőt, amikor egyszer meglátott a tévében egy izmos férfit, aki hatalmas súlyokat emelgetett, csak ennyit mondott:
– Ennek sincs otthon rendes munkája!
A baj akkor kezdődött, amikor az unokája, Peti, születésnapjára egyhavi kondibérletet ajándékozott neki.
– Papa, ideje egy kicsit formába hozni magad!
Józsi bácsi végignézett magán.
– Miért, fiam? Milyen formában vagyok most? Háromszögben?
– Nem úgy értem! Erősíteni kellene az izmaidat!
– Az én izmaimmal semmi baj! Tegnap is egyedül vittem be két zsák krumplit!
– De papa, a konditeremben szakszerűen edzhetsz!
– Na, arra kíváncsi vagyok, milyen szakma kell ahhoz, hogy az ember felemeljen valamit, aztán visszategye!
Másnap reggel Józsi bácsi megjelent a város legmodernebb konditermében.
Kockás ingben, barna nadrágban és egy olyan tornacipőben, amit még a rendszerváltás környékén vásárolt.
A recepción egy fiatal lány fogadta.
– Jó reggelt! Ön edzeni jött?
– Nem, aranyoskám, disznót vágni! Csak otthon felejtettem a kést!
A lány zavartan elmosolyodott.
– Van személyi edzője?
– Van nekem személyim, jogosítványom, lakcímkártyám is. Melyiket mutassam?
– Nem úgy értem! Egy edző segít majd önnek.
– Hát ha már ennyien dolgoznak itt, valaki igazán meg is kapálhatná a kertemet!
A lány gyorsan odahívta a személyi edzőt.
Megjelent Arnold, a huszonnyolc éves, hatalmas izmokkal rendelkező fiatalember.
Arnold büszke volt arra, hogy még a leglustább vendégekből is képes sportembert faragni.
– Jó napot, Józsi bácsi! Én leszek a személyi edzője!
Az öreg végigmérte.
– Te meg mitől vagy ilyen széles, fiam?
– Tíz éve testépítéssel foglalkozom!
– Tíz éve? És még mindig nincs kész?
Arnold egy pillanatra elhallgatott.
– Kezdjük egy kis bemelegítéssel!
– Minek? Hideg van idebent?
– Nem, az izmokat kell felkészíteni!
– Hát az enyémek hetvennyolc éve készülnek. Most már igazán kezdhetnénk!
Arnold mély levegőt vett.
Elsőként a futópadhoz vezette az öreget.
– Józsi bácsi, erre tessék felállni!
Az öreg felállt a gépre.
Arnold megnyomott egy gombot, és a szalag lassan elindult.
Józsi bácsi néhány lépés után hátranézett.
– Fiam, ez elromlott!
– Miért?
– Mert megyek már egy ideje, de még mindig ugyanott vagyok!
– Pont ez a lényege!
– Akkor ez olyan, mint amikor a feleségemmel vitatkozom. Egy órát jár a szám, aztán ugyanott tartunk!
Arnold felgyorsította a gépet.
– Most egy kicsit gyorsabban!
Józsi bácsi szaporázni kezdte a lépteit.
– Fiam! Lassítsd le!
– Elfáradt?
– Nem! De ha már ennyire sietünk, legalább mondd meg, hová!
A futópadot végül leállították.
Józsi bácsi leszállt, megtörölte a homlokát, és kijelentette:
– Ez a gép tökéletes lenne a szomszédomnak!
– Miért?
– Mert az is egész nap rohangál, mégsem jut semmire!
Ezután következett a súlyzós edzés.
Arnold a kezébe adott két darab háromkilós súlyzót.
– Ezeket emelje fel tízszer!
Józsi bácsi engedelmesen felemelte.
Egyszer.
Kétszer.
Háromszor.
Aztán letette őket.
– Kész!
– De csak háromszor emelte fel!
– Tudom!
– Tízszer kellene!
– Akkor mondd meg, hová rakjam, és egyszerre odaviszem mindkettőt!
Arnold próbált türelmes maradni.
– Józsi bácsi, az ismétlések fejlesztik az izmokat!
– Értem. Akkor ha tízszer egymás után kinyitom a hűtőt, attól is erősebb leszek?
– Nem egészen.
– Pedig a feleségem szerint abban már profi vagyok!
Arnold egy nagyobb súlyzót hozott.
– Próbáljuk meg ezt!
Józsi bácsi felemelte, megforgatta, majd visszatette.
– Nem rossz. De a kovácsom ennél különb kalapácsot csinál!
A következő állomás a szobakerékpár volt.
– Na, Józsi bácsi, most tekerünk tíz percet!
Az öreg felült a kerékpárra.
Megfogta a kormányt.
Lenézett.
– Fiam, ennek hiányzik a kereke!
– Nem hiányzik, ez szobakerékpár!
– És hol a csengő?
– Nincs rajta.
– Lámpa?
– Az sincs.
– Csomagtartó?
– Nincs.
Józsi bácsi csóválta a fejét.
– Hát ezért a bicikliért én a MÉH-telepen sem adnék semmit!
Arnold megkérte, hogy kezdjen tekerni.
Öt perc múlva az öreg megállt.
– Na, fiam, elég volt!
– Máris elfáradt?
– Dehogy! Csak eszembe jutott, hogy otthon van egy rendes biciklim. Azzal legalább a boltig eljutok!
Arnold ekkor már a harmadik pohár vizét itta.
De Józsi bácsi még csak most kezdett igazán belelendülni.
Meglátta a terem sarkában a hatalmas tükröket.
Odaállt eléjük, kihúzta magát, és nézegetni kezdte a karját.
Arnold odalépett hozzá.
– Na, látja, Józsi bácsi! Itt ellenőrizheti a fejlődését!
– Miféle fejlődést?
– Az izmai változását!
– Fiam, én tíz perce vagyok itt! Ennyi idő alatt még a kovászos uborka sem fejlődik!
Aztán észrevett egy fiatalembert, aki a tükör előtt feszítette az izmait.
– Te, Arnold! Annak a gyereknek mi baja?
– Semmi. Csak pózol.
– Azt látom! De miért nézegeti magát ennyit?
– A testépítők így ellenőrzik az eredményt.
Józsi bácsi elgondolkodott.
– Érdekes. Én ha ennyit nézegetném magam a tükörben, a feleségem azt hinné, hogy valami rosszban sántikálok!
Ekkor Arnold elővette a mérőszalagot.
– Józsi bácsi, megmérjük a karja körfogatát!
– Minek?
– Hogy egy hónap múlva lássuk a fejlődést!
Az öreg engedelmesen feltűrte az ingujját.
Arnold megmérte a karját, majd feljegyezte az eredményt.
– Harminchárom centiméter!
Józsi bácsi büszkén bólintott.
– Na, látod! És ezt ingyen növesztettem!
Arnold elővett egy edzéstervet.
– Most pedig összeállítom a heti programját. Hétfőn mell, kedden hát, szerdán láb…
Józsi bácsi közbevágott.
– Csütörtökön meg mi lesz? Fülem?
– Nem, csütörtökön pihenőnap!
– Akkor azt kérem hétfőre is!
Az edzés végén Arnold úgy döntött, hogy még egy kis nyújtás belefér.
– Józsi bácsi, hajoljon előre, és próbálja megérinteni a lábujját!
Az öreg lehajolt.
Majd kiegyenesedett.
– Megvan!
Arnold elismerően bólintott.
– Nagyon jó! Most ismételje meg!
– Minek? Az előbb is ott volt!
– Az izmok rugalmassága miatt!
Józsi bácsi felsóhajtott.
– Fiam, én hetvennyolc éves vagyok. Ha valami leesik a földre, előbb megnézem, megéri-e lehajolni érte!
Arnold ekkor már szemmel láthatóan elfáradt.
Leült egy padra, és megtörölte az arcát.
Józsi bácsi aggódva nézett rá.
– Rosszul vagy, fiam?
– Nem, csak egy kicsit elfáradtam.
– Hát akkor neked kellene edzened, nem nekem!
A recepciónál azonban még történt valami.
A fiatal lány megkérdezte:
– Na, Józsi bácsi, hogy tetszett az első edzés?
– Nagyon jó volt, aranyoskám! Csak egy baj van ezzel a hellyel.
– Micsoda?
– Mindenféle gépetek van, de egyik sem végez el semmilyen hasznos munkát!
– Ezt hogy érti?
– Hát nézze! A bicikli nem visz sehova, a futópadon hiába gyalogolok, a súlyokat meg mindig vissza kell tenni oda, ahonnan elvettem!
A lány nevetni kezdett.
– Azért remélem, holnap is jön!
– Hát persze! Már meg is beszéltem Arnolddal!
Arnold a háttérben felkapta a fejét.
– Mit beszéltünk meg?!
Józsi bácsi elégedetten elmosolyodott.
– Hogy holnap én mutatom meg neked, hogyan kell rendesen edzeni!
– Hol?!
– Nálam, a kertben! Van harminc méter felásandó föld, tizenkét zsák cement meg három köbméter tűzifa!
Arnold elsápadt.
– De Józsi bácsi, én személyi edző vagyok!
– Tudom, fiam! Azért hívlak személyesen!
Másnap reggel Józsi bácsi hiába várta Arnoldot.
Végül felhívta a konditermet.
– Jó napot! Arnoldot keresem!
A recepciós lány nevetve válaszolt:
– Sajnos Arnold ma szabadságon van!
– Szabadságon?! De hát tegnap még semmi baja nem volt!
– Tudom, Józsi bácsi. Csak amikor meghallotta, hogy ma harminc métert kell ásnia, azonnal kivette az összes bent maradt szabadságát!
Józsi bácsi letette a telefont, majd a feleségéhez fordult.
– Hallod, Maris! Ezek a mai fiatalok rettenetesen gyengék!
– Miért, mi történt?
– Tegnap még engem akartak megerősíteni, ma meg már az edzőnek kell pihenő!
Maris néni fel sem nézett a krumplipucolásból.
– Na, és te mész még abba a konditerembe?
Józsi bácsi elgondolkodott.
– Persze! Kifizette az unokám a bérletet, nem hagyom veszni!
– És mit fogsz ott csinálni?
– Megnézem, van-e még szabad edzőjük!
– Minek neked másik edző?
Józsi bácsi ravaszul elmosolyodott.
– Mert a kerítés mögött még ott van három köbméter fa, és egyedül nem fogom felhasogatni!
Megjegyzés: A történet kitalált, kizárólag szórakoztatási céllal készült.
